1949. május 4-én,  hatvanhét évvel ezelőtt veszett oda a korszak legerősebb olasz focicsapata, a Torino, amit akkoriban Grande Torinónak, sőt “Gli invincibili”, azaz a legyőzhetetlennek is becéztek.

A futballcsapat éppen Portugáliából tartott haza egy Benfica elleni barátságos mérkőzés után, amikor az őket szállító Fiat G212CP típusú repülőgép leszállás közben viharba került, és a Superga domb oldalának ütközött. A fedélzeten mindenki életét vesztette, köztük a csapat 18 játékosa, valamint a magyar származású edző,  Egri-Erbstein Ernő és  egy  szintén magyar származású  futballista Schubert Gyula.

Már jó ideje a Juventus az első számú torinói klub, de nem volt ez mindig így, a tragédiát megelőző időszakban az FC Torino vitte a prímet. 1942 és 1949 közott sorozatban öt alkalommal nyerte meg az olasz bajnokságot, és volt olyan olasz válogatott meccs, ahol a nemzeti tizenegy tíz játékosa innen került ki, ráadásul pont egy 1947-es  Magyarország elleni találkozón.

Az egyesületet nevéhez a rekordokon túl olyan újítások is  fűződnek, mint a 4-2-4-es formáció alkalmazása, ami  döntő módon hatott a hetvenes évek holland futballjára is. A csapat sikereihez a magyar Erbstein Ernő is nagyban hozzájárult. A második világháború előtt, majd  1946 után ő volt a Torino edzője, és 1948-tól Leslie Lievesley segítője.

1949. május 4-én az együttes gépe  9:40-kor szállt fel Lisszabon repteréről, majd 13:00-kor leszállt Barcelonában.  A gép megtankolt, a csapat pedig együtt ebédelt a Milan tagjaival, akik épp Madridba tartottak.  14:50-kor továbbindultak Torinóba. A torinói reptér viharos időjárásra,  rossz látási viszonyokra (40 méter) figyelmeztette a legénységet. Az irányítótorony helyzetjelentést kért a, mire 16:59-kor kapott választ , akkor a gép 2000 méter magasan volt Pino Torinese közelében. Innen kicsit északra fekszik a Superga- domb, rajta az azonos nevű bazilika 669 méter magasan. Pino Torineséből gyakorlott pilóta könnyedén eléri a repteret, 9 km-t kell csak megtenni egyenes vonalban. A balesetet az okozhatta, hogy egy erős széllökés eltérítette a gépet a pályájáról, és az Supergával került egy vonalba. Újabb vizsgálatok szerint a magasságmérő 2000 méteren megakadt, és a pilóták azt hitték, hogy ebben a magasságban repülnek. 17:03-kor a gép, a csapattal a fedélzetén , felkészült a leszállásra, a landolás helyett azonban a bazilika hátuljának ütközött 180 km/h-ás sebességgel. A gép 17:05-kor már nem válaszol az irányítótorony hívására. A fedélzeten tartózkodó valamennyi utas életét vesztette. A becsapódással odalett a világ akkori legobb focicsapata. Fia betegsége miatt késte la gépet Kubala László, akit a Torino akkor már egy ideje le akart szerződtetni . Később az FC Barcelona  sztárjátékosa lett.

A csapat temetésének napján egész Torinó gyászba borult, és a tragédia emlékének szentelt tábla a Superga-domb oldalán igazi zarándokhellyé változott. A mai napig minden évben a tragédia évfordulóján szurkolók ezrei érkeznek ide, hogy a legendás játékosokra emlékezzenek. A supergai baleset olyan katasztrófa volt a klub számára, amelyet nem tudott kiheverni, hatalmas sikereiknek akkor nagyjából teljesen vége szakadt.

A legenda azonban tovább él, jelenleg éppen azért folyik aláírásgyűjtés, hogy a torinó Stadio Olimpico, ami a csapat jelenlegi stadionja, a Gran Torino nevét viselhesse.

A történelem érettségiről még emlékszünk arra, hogy az 1849-es szabadságharc csúfos vége után Kossuth emigrált, és hosszabb turné (Törökország, Anglia, Amerika) után 1861- ès 1874, majd 1882. és 1894. között Torinóban telepedett meg (majd itt is halt meg), ekkor ragadt rá a turini remete elnevezés. Hogy mennyire volt remete , azt nem tudom, Kosuth lakása ugyanis Torinó legbelvárosabb belvárosában található, ahol ma is, de a  a 19. század végén főleg pezsgett az élet, felvilágosult a gondolkodás, tomboltak a szabadkőművesek,  hiszen 1861. és 1865. között Torinó volt a frissen egyesült Itália fővárosa.

Kossuth emlékébe több helyen is belefutunk Torinóban.  A Via dei Mille 22. alatt lakott, és itt is halt meg, a lakosztály erkélye mellett emléktábla őrzi a nevét. A ház előtti parkban áll Kossuth mellszobra, amelyhez a ceglédi gimnázium Kossuth-szobrát vették mintának alapul. A szobor megvalósításához Cegléd város is hozzájárult. Turini évei alatt Kossuth nem annyira az aperitivózásnak, inkább a politikának áldozott, itt írta kiegyezés-ellenes cikkeit.

A belvárostól kicsit kiesik, de magyar szívnek kedves a Corso Luigi Kossuth, amelynek minden érdekessége a nevében merül ki.

Kossuth nem csak a Via dei Millében lakott , az elszánt zarándokok a Via Bertholet 28. és a Via Principe Amadeo 24. szám alatt is adózhatnak az emlékének.

 Torinó központjában található Palazzo Carignanóban rendezték be a Risorgimento (az olasz egységért folytatott küzdelem) múzeumát, melynek egyik termében Kossuth relikviáival is találkozhatunk. Van itt egy mellszobra, képei, sapkája, pipája. A szobron az a felirat,  hogy Tápióbicskén látta meg a napvilágot. Ehm.  A falat az itáliai magyar légió zászlaja  díszíti.

Aki tehát ebben a szuper olasz városban némi hazaira vágyik, nem kell, hogy visszafogja magát, egy egész napra elegendő munícióval rendekezik. Csak bírjuk szuflával.

Imádjuk a fapadosokat, néha teljesen meglepő időpontokban állnak elő ellenállhatatlan akciókkal, így alakult az, hogy Olaszpapa születésnapját a szomszédos Valle d’Aosta remek fürdői helyett Szicília tengerpartján ünnepeltük. Mit nekünk ez az ezer km távolság légvonalban.

Trapaniba utaztunk, ahová elég sok diszkont járat repül, és ami kifejezetten jó bázis lehet akár hosszabb nyaralásokhoz is.  Ez ugyebár egy “belföldi” járat volt, annak minden bájával, én már a beszállásnál nagyon jól szórakoztam, a délolaszokat véletlenül sem képesek a fapadosok szigorú, poggyászokra vonatkozó szabályozását komolyan venni. Így esett az, hogy szerencsétlen stewardessek fél órát töltöttek a hatalmas “ugyanmárezcsakkézipoggyász” bőröndök kalaptartóba tuszkolásával, a szabálytalankodó utasok hangos elégedetlenkedése mellett.  Trapani reptere elég kicsi, és a belvárostól autóval legfeljebb fél óra.  A  fapados jegy mellé elég olcsón lehet autót bérelni, és ez nélkülözhetetlen Szicíliában.

Trapani egy hetvenezres lakosú kikötőváros, Palermótól 100 km-re, a sziget északnyugati partján. A só és a vitorlák városának is hívják. Ez előbbi azért ragadt rá, mert gazdaságában kiemelkedő szerepet játszik a sópárlás, a város határában található sópárlókhoz érdemes egy félnapos kirándulást tenni, egyrészt a katonás rendben egymás mellett sorakozó szélmalmok látványa, másrészt a természeti értékek miatt is. Ha az ember nem februárban megy, akkor flamingókkal is találkozik.

Miután kisétáltuk magunkat a sópiramisok, medencék és malmok között, továbbállhatunk, és szentelhetünk pár órát Trapani városának. Trapani egy hosszúkás földnyelvre épült, ezért szinte az egész belvárosban érezhető a tenger közelsége. A korzózás nem fog csalódást okozni, barokkosan díszített paloták, széles sétálóutca, ami az idő előrehaladtával egyre inkább benépesedik. Hihetetlen de szombaton kora délután szó szerint egy lélek sem jár a központban, este tízkor pedig egy tűt sem lehet elejteni a Corso Vittorio Emanuelén, ami a fő artéria.

Kihagyhatatlanok a városfalak, és a Torre di Ligny, a torony, amely eredetileg a törökök támadásaitól óvta szigetet. Az 1600-as évek végén épült, de csak a 19. század elején kötötték össze a szárazfölddel.  Ma múzeum.  A toronytól északi irányba haladva kellemes sétát tehetünk, ha nem fújja le  a fejünket a szél (az év egyetlen olyan hétvégéjét sikerült kifognunk, amikor nem süt a nap, sőt még egy esernyővásárlással is meg kellett támogatnunk a semmiből mindig alegjobb pillanatban előbukkanó utcai árusokat). Ebbe az irányba haladva érhetjük el a város homokos strandjait is, de sajnos ez most nem volt időszerű.

A vacsorával nem nagyon találhatunk mellé, délen mindenhol jól főznek, mi a szállásunk recepciósának tanácsára egy hagyományos vendéglőbe mentünk, ahol kuszkusszal tömtük magunkat tele. Szicília meglehetósen közel van Afrikához, és a konyhában elég komoly az arab befolyás, olyannyira, hogy Trapani környékén a kuszkusz a jellegzetes helyi fogás, bármilyen formában. Én speciel halászlével (nem pont a szegedi típusúval) nyomtam be. Az édességek hihetetlenül finomak az egész szigeten, a legtöbbjük alapja a ricotta vagy pisztácia, és nem lehet mellélőni, egyik jobb, mint a másik.

Ha autóval vagyunk egy fél napra mindenképp nézzünk el Segestába, a városba, amit Virgilius szerint Aeneas alapított, hogy idősek és nők itt pihenjék ki magukat. Ma a régészeti emlékei miatt járunk  erre, az ókori templom és színház hihetetlen látványt nyújtanak.  az 5. századi templom egy hegy tetejéről parancsol tekintélyt. Tőle kb. másfél km-re építették a színházat, ahová fel lehet sétálni, de busz is visz, ez erősen ajánlott, mert hegyre felfelé kell caplatni végig. A négyezer fős színházból pazar kilátás tárul elénk Castellamare öblére , és ha nem túl sok a látogató, akkor kipróbálhatjuk a tökéletes akusztikát is.

Kötelező program egy séta Ericében, ami egy Trapanival gyakorlatilag teljesen egybenőtt kisváros a monte Erice tetején, 750 méter magasan, tökéletes panorámával, olyannyira, hogy derűs időben az Etnáig ellátni, pedig az barátok között is kb. 350 km-re van innen légvonalban. Erice középkori városmagja gyakorlatilag érintetlen és tökéletesen ileszkedik a terület hegyvidéki morfológiájához.  A város alapja egy tökéletes háromszög,  az őt körülvevő falakat pedig normann korból származó kapuk szakítják meg.  Az egész város olyan, mintha időutazáson lennénk,főleg, hogy a februári zimankóban rajtunk kívül egy lélek sem volt ott, csak a mi lépéseink kopogását lehetett hallani a az utcaköveken.

A szicíliai konyha mennyei, és folyamatosan dorbézolhatunk arancinikkel, caponatakkal,  mindenféle tengeri herkentyűkkel, de Trapaniban járva egy estét érdemes arra szánni, hogy megkóstoljuk ahelyi pizzát, a rianatát. Ennek legautentikusabb lelőhelye Calvino pizzériája, ahová foglalás nélkül be sem jutunk, annyira tökéletes itt ez a vastagtésztájú, paradicsommal, szardellával, fokhagymával gazdagon megpakolt pizza, amelyet- miután kiszabadul a sütőből-  megkennek olajjal. Calvino pizzériájának pikantériája, hogy korábban egy másik bizniszt folytattak az üzletben. Bordélyház volt. Ez magyarázza, hogy miért is van az, hogy a vacsoránkat egy szűk folyosóból nyíló kicsi szobákban fogyaszthatjuk el, amelyekben annak idején nem feltétlenül a kulináris gyönyöröknek áldoztak.

Ha 48 óránál több időnk van és/vagy nem az év egyetlen szélviharos-esős hétvégéjét sikerül kifognunk, küötelező program az Egadi-sziegetk valamelyikének a meglátogatása. Az Egadi-szigetcsoport három szigete, Levanzo, Favignana és Marittimo a szicíliai partoktól kb. 7 km-re fekszenek Trapani és Marsala között.  A legnagyobb Favignana, ami egyrészt valószínűtlenül szép tengere és sziklás partjai, másrészt az évszázados hagyományokkal bíró tonhalhalászatáról ismert.   Az első itteni tonhalcsapdákat még az arabok építették a IX. században, és  ahagyomány azóta is él, bár a zsákmány egyre szűkösebb, a földközi-tengeri tonhalállomány vészes csökkenése miatt.  Az errejárók adózzanak inkább a strandisten oltárán.

Olaszországban a nőnapot másként ünnepeljük, mint otthon. A férfikollégák nem dobnak össze pénzt és vesznek ipari mennyiségben cserepes virágot,  viszont a nők szívesen tartanak csajos estét, mennek a barátnőkkel aperitívózni, vacsorázni, vagy akárhová, a lényeg, hogy ne rondítsanak bele a programba a pasik.

Olaszországban 1922. óta ünneplik a nőnapot, de igazi jelentősége csak 1945 óta van, amikor az olasz nőunió (l’unione Donne in Italia) megünenepelte a nőnapot a fasizmus alól már felszabadult olasz területeken. Egész Olaszországban csak 1946-tól tartják, és az ünnep jelképéül egy virágot, a mimózát választottak.  Az olasz csajok a barátjuktól/férjüktől/szeretőjüktől az ezüst akácia virágát kapják (komolyan, magyarul ez a hivatalos neve). Mutatom.

Március 8-án sárgába borul az egész ország,  a tereket ellepik a mimózákkal teli standok, a bárokban mimóza-koktélt szolgálnak fel, a cukrászdák polcain mimóza torták sorakozak.

Egyszerű oka van annak, hogy pont ez a virág lett az ünnep szimbóluma, hiszen pont március elején virágoznak, és ennek az időszaknak elmaradhatatlan jellegzetesége ez a vakítóan sárga virág, és különleges illata, amelyet ilyenkor magunkba szippanthatunk . De, ahogy mondtam, ezen a napon a mimózát nem csak celofánban, vagy vázában, hanem a cukrászdák kirakatában, az éttermek direkt erre a napra tervezett menüjének részeként is találunk. A nőnapi vacosrát ugyanis hagyományosan a mimóza torta zárja le. Ma a süti nem túl bonyolult, egy cukrászkrémmel töltött piskótatortáról van szó. A különlegességét az adja, hogy apróra morzsolt piskótadarabkákkal borítják be, hogy ne csak nevében, hanem küllemében is a virágra emlékeztessen

Az olasz asszonyokat az idén praktikus ajándékokkal is kényeztetik, a Vodafone egész  nap ingyen szolgáltatja nekik az internetet. Az állami múzeumokat ingyenesen látogathatják, úgyhogy annak, aki ara jár érdemes célba veni Rómában pl. a Forum Romanutom vagy a Palatinust, Torinóban, Nápolyban és Genovában a királyi palotát,  Firenzében a Palazzo Vecchio és a Santa Maria Novella. A sort majdnem a végtelenségig lehetne folytatni.

Ha egy valamivel kellene jellemezni Ligúriát, ezt a keskeny, a Tengeri-Alpok és a Ligúr-tenger által határolt régiót, a genovai bazsalikom és leginkább az abból  pesto mellett tenném le a voksom. Az illatos bazsalikom régiószerte mindenhol terem: ablakpárkányokban, balkonon, konyhakertben. A helyi fáma arról is szól, hogy ha egy fehérnép kiteszi a bazsalikomos cserepet az ajtaja elé, vagy az erkélyre, akkor az felhívás keringőre.

A genovai bazsalikom 45-60 cm magasra is megnő, nagy levelei kanalas formájúak. oltalom alatt álló eredetmegjelölésű termék, tehát csak ezen a meghatározott területen termesztik.

A genovai bazsalikom elkészítésének non plus ultrája a pesto al genovese, a genovai pesto, amelyhez nagyon kevés, de annál kiválóbb minőségű friss hozzávaló szükséges: parmezán (parmigiano reggiano, pecorino sardo sajt, lehetőleg ligúr extraszűz olívaolaj, fenyőmag, fokhagyma- legjobb ha Vessalicóból-, só, és természetesen genovai bazsalikom.

Ha sikerült beszerezni a hozzávalókat, akkor nincs más dolgunk, mint előkapni egy márványmozsarat, feltűrni a pulcsink ujját, nagy levegőt venni és elkezdeni kavarni. A következő arányokkal dolgozzuk:

100 gramm bazsalikom
40 gramm fenyőmag
100 gramm reszelt parmigiano  (esetleg grana padano)
20 gramm pecorino sardo
100 gramm extraszűz olívaolaj ( a ligúr riviéráról)
1-2 gerezd fokhagyma
6 gramm nagyszemű só

A márványmozsarunkba (az ehhez tartozó mozsártörő szigorúan fából készült legyen!) először a fokhagymát és a sót tesszük , így amikor hozzáadjuk a megmosott, megszárított bazsalikomot, az majd nem veszít élénkzöld színéből. Fontos, hogy a leveleket, ne a mozsár alján, hanem annak oldalán őröljük, körkörös irányban, lassú mozdulatokkal.  bazsalikom utén a fenyőmag és a sajtok kerülnek a mozsárban, és legvégül az olaj , amelyez cseppenként adunk a masszához.

Ha nem fogyasztjuk azonnal (bár egy friss pestóval ízesített tésztát, lehetőleg trofiét, Isten elleni vétek lenne kihagyni) , hanem eltennénk későbbre, töltsük üvegbe, és hagyjuk pihenni egy pár órát olajos papírral letakarva. Amikor az olaj a felszínre emelkedik, és így légmentesen zárja a pestónkat, tekerjük rá a fedelet, és ha szükségesnek látjuk, adjunk még hozzá olajat. Így hónapokig megmarad, de vigyázat, be fog sötétedni!

Leggyakrabban tésztán végzi , leginkább trofie típusún, de bármilyen tészta megfelel, amire jól rá tud tapadni (legyen benne egy kis csavar) , a pestót nem melegítjük, hidegen keverjük a tésztához, esetleg a tészta főzővizéből adjunk egy kicsit hozzá, hogy krémesebbé tegyük. Ligúriában  ahelyiek kenyérre is teszik, sőt van, aki a minestrone leveséhez is ad belőle egy kanállal. Csak az íze végett....

Miért van az, hogy merész magyar lányok egész sora futott be pornósként bombakarriert Itáliában, olasz pornószínészek meg nálunk találják meg a szerencséjüket? Hogy is van az, hogy ha egy olasz meghallja, hogy magyar vagyok, az első dolog, ami eszébe jut az nagy valószínűség szerint még mindig Cicciolina vagy Eva Henger?

Ha nagyvonalúan akarok fogalmazni, akkor azt is mondhatom, hogy Olaszország a magyaroknak köszönheti a pornót, hiszen gyakorlatilag Cicciolina volt az első, aki nagyüzemi keretek közé terelte a felnőttfilmipart Itáliában. Némi ismeretekkel felvértezve az olasz közegről, meg kell emelnem a kalapom előtte, nem is tudom, hogy hogy sikerülhetett ez a 70-es években egy olyan országban, ahol a mai napig minden hivatalban feszület figyel a falon, az állami tévé főzős műsorában pedig apácák kevernek-kavarnak. Cicciolina meglehetősen klasszikus módon került Olaszországba: ide jött férjhez. Nyilvánvaló azonban, hogy a háziasszonykodás nem elégítette ki, más babérokra vágyott, úgyhogy ez a házasság elég korán hamvába is holt, ellentétben Husika karrierjével. 1973-ben találkozott Riccardo Schicchivel, az olasz Kovival, akinek a neve megkerülhetetlen a szakmában, és aki pályája elején a menedzsere volt. Kezdetben egy éjszakai, szexuális témájú, betelefonálós rádióműsort vezetett, és csak ezután ugrott bele a pornómélyvizbe. Schicchivel később együtt alapították meg a Diva Futura ügynökséget, ami több Olaszországban elismert pornóst termelt ki. Zenével is próbálkozott, de ez a szárnypróbálgatása nem tartott hosszú ideig, ami talán nem is olyan nagy baj. De nem csak az olasz szexuális forradalmat köszönhetjük neki. Azzal is beírta magát a történelemkönyvekbe, hogy eddig ő az egyetlen pornós, akit parlamenti képviselőnek választottak.

Az iparág második legismertebb magyar neve Olaszországban Henger Éva, aki szintén Schicchi hálóján akadt fenn, de elég jól, mert még össze is házasodtak, és a közös filmeken kívül két gyerek is született a gyümölcsöző kapcsolatból. Ő is a Diva Futura üdvöskéjeként kezdte, kezdetben táncolt, majd elmerült a pornófilmek világában. Filmjeit a férje rendezte (hát mi ez, ha nem igaz szerelem?). Pár év után otthagyta az ipart, és szintén férje védőszárnyai alatt televíziós karrierbe kezdett, és még játékfilmekben is szerepet kapott, egész jól kiépítve a tisztesésges családanya szerepet. Ebbe egy kisebb malőr csúszott 2006-ban, amikor Schicchit és Hengert együtt ítélték el kerítésért, és ezért hat, illetve négy év felfüggesztett börtönbüntetést kaptak. 2012. decemberében ő jelentette be Schicchi halálát a nyilvánosságnak, majd rövid gyász után 2013. áprilisában újra férjhez ment.

Ambrus Mercédesz három évig volt R-Go gida Szikora Robi oldalán, de a csikidámot ‘o sole mio-ra és Olaszországra cserélte, és őt is – micsoda meglepetés-Riccardo Schicchi “versenyistállójába” sodorta a sors. Naná, hogy a Diva Futura lányainak sorát gazdagította ő is. Ő azonban megmaradt az erotikus filmeknél, mint a csapat “szűzies” pornósa, már ha létezik ilyen kategória. Róla már nem sokat hallani, legfeljebb fotózásokon vesz részt.

Az Olaszországban befutott magyar pornószínésznők sorát hosszan lehetne még folytatni, és bár a ponóbizniszben egyértelműen a Magyarországról Olaszországba áramlás a fő csapásirány, azért van aki szembe megy ezzel a tendenciával. Rocco Siffredi a legmenőbb olasz pornós, aki nem csak játszik, de rendez és producerkedik is, konkrétan egy birodalmat épített ki nem elhanyagolható méreteire alapozva. Őt is az úgy tűnik megkerülhetetlen Riccardo Schicchi vezette be a pornózásba, de az ő együttműködésük nem tartott sokáig. Rocco gyorsan Schicchi fejére nőtt, Amerikába ment, rakásra halmozta a díjakat, rendezni és producerkedni kezdett. Nagyjából 1500 pornófilmet forgatott és négyezer nővel volt együtt. Még művészfilmben, a francia Catherine Breillat rendező Románc, illetve a Pokol anatómiája című alkotásaiban is szerepelt. Ezt azonban a legjobb indulattal is csak azzal tudom kommentálni, hogy jobb lett volna, ha megmarad a kaptafánál. Rocco boldog családapa magyar feleséggel, akivel még pár filmet is forgattak közösen, mivel az asszony is Olaszországban építetgette a karrierjét. Főszabály szerint Budapesten élnek, ahol Rocco nemrégiben éttermet is nyitott. Saját műsort is kapott az egyik olasz csatornán, amelyben válságban levő pároknak adott –elsősorban- szexuális tanácsokat. Hihetetlenül szimpatikus figura, remek a humorérzéke, van öniróniája, kifejezetten szórakoztató, ezért viszonylag gyakran vendége beszélgetős műsoroknak.Egy igazi celebritás.

Az olasz-magyar szexösszeesküvés világába azonban sajnos nem csak ez az AVN díjakkal meg glamour magazinborítókkal kikövezett út vezet. Elég egy egyszerű keresét folytatni a guglin, és a világháló máris ontja magából az Olaszországba “táncoslányokat” , “szexmentes” munkára invitáló hirdetéseket. Átfutva az oldalakat, beleolvasva a fórumokba egyértelmű, hogy ezekkel az éjszakánkénti mondjuk 50-100 eurót ígérő munkák egyeseknek még mindig csábítóak (az egyik oldal még azzal is kecsegtetett, hogy ha az embernek szerencséje van, a szerződése lejárta előtt megismerkedhet akár egy gazdag olasz férjjelölttel is. Köztudott, hogy kurvából lesz a legjobb feleség, nem?).

Az még mindig szerencsésnek mondható, aki tényleg valami night clubban tekereg a rúd körül, mert azért nem elhanyagolható ugye azok száma, akik aztán az utcán végzik, és az esti 100 euróból jobb esetben is csak kosztkvártély lesz (magyar lányok “hála Istennek” még mindig ritkábban dolgoznak az utak mentén). 2008-ban Bresciában bukott le egy magyar házaspár, akik tizenkét lányt tartottak fogva és kényszerítették őket prostitúcióra? Velence közelében 2009-ben egy magyar prostituáltat mozgó járműből dobtak az autópályára? 2010-ben ugyanezen a környéken megerőszakoltak egyet. 2012-ben Modena környékén magyar banda bukott le, akik kézben tartották az örömlányok ottani piacát, kb. ötven lányt hoztak Magyarországról, és váltották fel velük a korábban románok és moldávok által uralt területet.  Arra emlékszik még valaki, hogy Keleti Györgyi ellen Olaszországban még vádat is emeltek, mert magyar prostituáltakat közvetített ki Olaszországba? A magyar érintettségű híreket sajnos itt is a végtelenségig lehetne sorolni, magyar örömlányok buktat le Ancona környékén is, Firenzében ötszáz magyar call girlt futtatott egy madam, szóval honfitársnőink sajnos még mindig eléggé benne vannak a vérkeringésben.

Az egyetlen pozitív kicsengés az az, hogy még mindig jobban ismerik a magyarokat menő pornósokként, és kevésbé asszociálnak ránk az éjszakai pillangókról, de az biztos, hogy a magyarság az olaszok kisagyában valahogy öszefonódik a feslettséggel. Remélni tudom csak, hogy a mindenféle escortügynökségeknél szerencsét próbáló lányok inkább keverednek Rocco hálójába , mint sem, hogy egy kukában végezzék.

Hihetetlen, de mégis igaz. A Starbucks döntött. Nyit Olaszországban. Az első üzlet 2017. első hónapjaiban nyílik majd, minden valószínűség szerint Milánóban. A harminc éve alapított franchise óriás - bér szüetését Howard Schultz ügyvezető igazgató egy olaszországi útja ihlette- eddig nem nem merészkedett talján talajra, és a mostani indulás sem minden kockázattól mentes. Egy új piac megcélzása mindig rizikós, de ebben az esetben ennél jóval többről van szó.

Tudjuk, hogy az olaszok hogyan viszonyulnak a kávézáshoz. A kávé szent, a kávét csak a megfelelő olaszos rituálé szerint fogyasztanak. Mi sem áll távolabb egy olasztól, mint belesüppedni egy fotelbe, és délután lassan szürcsölgetni a fél literes tejeskávét fahéj-, vanília- esetleg csokisziruppal , és tejszínhabbal súlyosbítva a helyzetet. Az olasz gyorsan felhörpöli a gyűszűnyi eszpresszót a bárpultnál, és továbbáll.

A Starbucks nyitásában Schultz szövetségese a Percassi-csoport, amelynek tulajdonosa az Atalanta focicsapatának elnöke, és amely többek között az Olaszországban rendkívül népszerű , piperetermékeket forgalmazó Kikot is magáénak mondhatja.

A Starbucksnak huszonháromezer üzlete van a világon, de Olaszországgal kemény fába vágja a fejszéjét. Itt a kávéházak 90%- a független cég, franchisenak nem igen akad hely.  Majd elválik jövőre, hogy jó döntés volt-e.

Gioacchino Rossini olasz zeneszerző négyévente ünnepelhette születésnapját, ugyanis 1792. február 29-én született. Legismertebb operája A sevillai borbély,de ma kb. ennyivel el is intézném komolyzenei munkássága méltatását, inkább koncentráljunk arra, hogy mennyire imádta a dolce vitát ő is.

Gyermekkorában állítólag csak azért állt ministránsnak, hogy megdézsmálhassa a misebort, és tőle származik az a felettébb szimpatikus kijelentés, hogy ""Ami a szerelem a szívnek, az az étvágy a gyomornak. A gyomor az a karmester, aki vezeti és életre kelti érzelmeink zenekarát. Nem ismerek kellemesebb munkát az evésnél; enni, szeretni, énekelni és emészteni: ezek az élet című vígopera szárnyai". Igazi bohém volt az öreg, na.

Imádta a kitűnő minőségű ételeket, amelyeket egyenesen a készítőktől szerzett be: a gorgonzolát Gorgonzolából, a panettonét Millánóból. Megadta a módját. Maga is rengeteg receptet agyalt ki, ma kb. 100 Rossini módra készített fogást ismerünk,melyek egy része tényleg a sajátja, másik részét pedig a kor elismert séfjei ajánlották neki.

Egyszer, amikor Wagner meglátogatta Passy melletti villájában,és társalgásuk alatt Rossini rendszeresen  elhagyta a szobát,majd amikor Wagner rákérdezett,hogy ilyenkor hova tűnik,teljes természetességgel felelte,hogy nem hagyhatja őrizetlenül az  őzet a tűzhelyen.

BÉLSZÍN, ROSSINI MÓDRA 

Hozzávalók:

2 kanál extra szűz olivaolaj

40 gramm vaj

négy szelet bélszín

1 kanál liszt

fél pohár Marsala bor

só ,bors

négy szelet libamáj

fehèr kenyér

fehér szarvasgomba

Elkészítése: Serpenyőben felhevítjük az olajat és vajat,majd angolosra sütjük benne a bélszínszeleteket ,majd meghintjük a liszttel, és megöntözzük Marsala.borral (vagy más édesebb borral),majd hagyjuk, hogy elpárologjon. Sütés közben a bélszínszeleteket mindkét oldalukon megsózzuk és megborsozzuk. Amint a folyadék elpárolog,kivesszük a húsokat , és egy tepsire helyezzük, rátesszük a libamájat, majd pár percre 200 fokos sütőbe tesszük. A libamájas bélszínszeleteket a kenyértszeletekre tesszük, szarvasgombát reszelünk rá és voilá.

De Rossini ivásban is legalább annyira profi volt, mint evésben, erre emlékeztet a Rossini nevű koktél, ami elkészítéséhez pürésített eperre és némi proseccóra van szükségünk. A koktél 1/3 része eper és 2/3 része prosecco. A többi matematika. Azu epret turmixgéppel pürésítsük, adjunk hozzá egy csepp citromlevet. A koktélt jéggel fogyasztjuk 

Amore: A szerelem. Vitathatatlan, hogy Egész Itália kitűnő díszlet szerelmes légyottokhoz, mert vagy a tengerparti homokban ülünk a végtelenbe révedve, vagy egy hegytetőről bámuljuk a várost, vagy a Colosseumnál, esetleg a Ponte Vecchio mellett beszélünk meg egy randit. Ráadásul senki nem udvarol,ugy, mint egy olasz. A pasik szemérmetlenül kinyílvánítják tetszésüket az utcán, bármilyen beszélgetésbe belefér egy kedves bók Az pedig szintén tagadhatatlan, hogy az olasz férfiak nagyon jól ismerik a nők szívéhez (vagy bármi máshoz) vezető utat Nem véletlen, hogy az olaszországi nyaralásból lányoknak minimum tengerparti randevúkon elcsattant csókok emlékével szokás hazatérni.

Berlusconi: a nagymenő vállakozó, aki húsz éve megkerülhetetlen tényező a politikában, aki volt egészségügyi- , fejlesztési-,   külügy- , két mandátum erejéig pénzügyminiszter, négy mandátumon át pedig kormányfő. Mindenhez ért, ebből is látszik. Hírbe hozták maffiával, szabadkőművesekkel, prostituáltakkal, kiskorúakkal, kiskorú prostituáltakkal; a vele szemben folytatott büntetőeljárások listája jelentős, ennek ellenére nem adja fel, és még mindezek ellenére még minidg áll mögötte egy jelentős tömeg. Hozzátenném azért, hogy úgy volt hatalmon húsz éven keresztül, hogy én senkivel nem találkoztam , aki bevallotta volna, hogy az ő udvartartására szavazott. Aha.

Caffè: Kávé nélkül nincs Olaszország, ezt nem is kell különösebben ragozni. Ugyanannyira hozzátartozik az olasz identitáshoz, mint a tészta vagy a foci. A klasszikus persze az espresso vastagfalú csészében,forrón,feketén. Emellett ezerféle változata létezik, reggel cappuccino, caffelatte vagy latte macchiato, napközben ristretto, macchiato, lungo, estefelé esetleg corretto vagy decaffeinato; nyáron shakerato vagy crema di caffè, és ez csak egy kapkodós lista…

Dolce vita: : Az édes élet. Az olaszok tudnak és szeretnek élni, és ebben nincs korhatár. Hatvanon felül ugynúgy el lehet menni táncolni valami klubba, mint huszonévesen after partyra, senki nem fog furcsán nézni rád.

Estate: a nyár. Olaszországról a legtöbben természetesen atengerparti nyaralásra homokos, sziklás, kavicsos, széles, keskeny, zsúfolt esetleg elhagyatott partokra asszociálnak. Olaszország maga a napolaj, a jégkása és a bikini.

Ferrari. Az olasz egység egyik legfontosabb összetartó eleme. A Ferrarira mindenki büszke, a Ferrari a világ legszebb , legjobb, leggyorsabb autója, a világ legjobb márkája , a Ferrarit minden olasz követi a Forma 1-ben. Ha autókról van szó, az olaszok szíve biztos vörös.

Gelato: a fagylalt. Az olasz fagyit már megénekeltem azok között a dolgok között, amiket imádok Olaszországban. Az olasz fagyi pazar, nem fukarkodnak az adagokkal, nagylelkűen kenik a tölcséredre, és van élet a csokin meg a stracciatellán túl is, bárhol elnyalhatunk mondjuk egy földimogyorót.

Haszontalan: az olaszok ki sem ejtik, úgyhogy én ejtem.

Italia: a bel paese, a szép ország. Nekem a legkedvesebb, legváltozatosabb, leg, leg, leg. Külsőségeiben bizonyosan.

       Favignana szigete Szicília nyugati partjainál

Juventus: ez most lehetne Inter, Milan, vagy a Chievo, teljesen mindegy, a focihoz fűződő össznépi szerelem örök. A válogatott meccsét végigizgulni az eufória maga. Ha pedig VB-t nyernek, legalább egy hétig parádé van. A nyertes válogatott tagjai nemzeti hősök.

Karaoke: kiköltözésem előtt nem hittem volna, hogy Olaszországban ennyire megvetette a lábát ez a remek japán találmány, de így van, és a sok önjelölt dalospacsirta nagyon lelkesen énekel természetesen olasz nótákat szülinapon, keresztelőn, esküvőn, vagy szombat este a nappaliban.

Loren: Sofia. A nő. Az első igazi olasz szexszimbólum a, kerek csípő, formás mellek, vastag ajkak. A mediterrán nőideál maga.

Mamma. Az olasz anya. Az olasz család szíve-lelke.A romantikus ideálkép szerint életét a konyhában tölti dagasztással, nyújtással, darabolással és tálalással. A családi összetartás motorja, asztalánál sereg gyerek, majd később unoka hgyűlik össze. Mit nekünk a pater familias, ha van olasz matóna. A kép persze az iparosodás és a gazdasági boom alatt igencsak megváltozott, azonban mostanában a megkopott gazdagság eredményeképp kezdenek visszatérni a régi típusú, életüket az otthonukban, a család szolgálatában leélő anyatigrisek.

Narcisismo. Nárcizmus. Aki látott már élőben olasz férfit annak ismerős jelenség. Egy vérbeli karikatúraolasz mindig tökéletesen öltözik, a ruháján nincsenek ráncok, haja gondosan fésült, brillantinnal bolondított. Legalább annyi időt tölt a fürdőszobában, mint az oldalborda, és az utcán is szívesen veszi magát szemügyre a kirakatok üvegében.

Opera. Na, hát petrsze, hogy az opera is itt, a dalospacsirták, és önkéntes trubadúrok földjén született. Jelentőségét elég annyival kommentálni, hogy Verdi művei egy miszlikekre tagozódott félszigetet forrasztottak össze egy nemzetté. Ó igen, és nem kell aggódni, az olaszok sem értik ám, hogy mit énekelnek, nekik is elkél a szövegkönyv.

Pasta: a tészta. Kell ehhez bármit is hozzátenni? Olyat is hallottam egyszer egy olasz szájából, hogy a “pasta è come la mamma”. A tészta olyan, mint az anya. Maga az otthon. Egy tisztességes olasz évente 26 kiló tésztát töm magàba, amelyet a forgalomban levő több, mint háromszáz típus közül választ.

Quaquaraquá. A quaquaraqua valószínűleg minden kultúrában megtalálható. Az olasz Háry János, aki mindig mindenkit ismer, és mindig mindenhol ott volt, vagy ha nem is ő, de a testvére/legjobb barátja/apja/anyja/pereputtya, aki mindenben tájékozott, és folyamatosan nagyot, sőt még nagyobbat mond.

Roma. Az a város, ahol nem lehet úgy levegőt venni, hogy ne tüdőzzük le az ókor, a reneszánsz, a barokk vagy a fasizmus kipárolgását. Számomra a világ legszebb városa Trevi-kúttal, Colosseummal, Forum Romanummal, Piazza Navonaval, spanyol lépcsővel, Vatikánnal, Trasterverével, macskákkal, robogókkal, papokkal és apácákkal, kurtizánokkal.

Sciopero: A sztrájk. Aki kicsit is ismeri az olasz munka világát, az tudja, hogy a sztrájk mennyire elkerülhetetlen tényező, mondhatni nemzeti sport. Ugyanolyan fontos, mint a foci, és legalább olyan profi szinten is űzik. Szeretnek transzparensekkel felvonulni, zászlókat lobogtatni, és hőzöngeni egyre kevesebb sikerrel.

Tarantella: pattogós délolasz zene és tánc, csörgődobbal kísérve, elsősorban Pugliaban és Calabriaban honos. Évenként egy hétig extázisig lehet tarantellázni Pugliaban a tarantellafesztiválon, amelynek csúcsa a notte della taranta, a tarantela éjszakája mára már Európa egyik legfontosabb koncertje.

Unità : az egység, ami 1861-ben összekovácsolta Olaszországot, ahol a nagy, romantikus elképzelések szerint ugyanolyan fontos szerepet kapott volna a szicíliai paraszt, mint a valle d’aostai sajtkészítő vagy a torinói iparos, és amivel együtt megszületett az olasz identitás is.

                                                  Az olasz egység atyja, Garibaldi

Vino: A bor. Patakokban folyik. Teljesen normális a muinkahelyi ebédszünetben is egy pohár vörössel kísérni a napi adagot, ezen senki nem ütközik meg. A borospalack elmaradhatatlan része egy terített asztalnak, és ehhez még cask nem is kell az, hogy vendégeket várjunk, vagy vendégségbe menjünk. Nagy szerencsémre az egyik legfontosabb borvidék közelében lakom, úgyhogy nálunk mindennapos vendég a barbera, a dolcetto meg a grignolino[1].

                                                         Langhe-borvidék Piemontban

ZTL[2]: az olasz nagyvárosok megkerülhetetlen tartozéka, idegenek, főleg külföldiek megtévesztésére kiváltképp alkalmas találmány. Korlátozott forgalmú zóna, ahova csak arra jogosultak hajthatnak be, de ezt csak olaszul adják tudtodra. Fizikai akadálya véletlenül sincs a behajtásnak, de ha bekeveredsz várhatod a zöld borítékot (errefelé így érkeznek a kellemetlen, fizetési kötelezettséggel járó levelek).

[1] Piemonti borfajták

[2] Zona di Traffico Limitato

Az olaszok nem csak a pasta és pizza kombóban kiemelkedőek, a cukrászatuk legalább annyi misét ér meg, mint egy adag margherita pizza Michelénél Nápolyban. Különösen nagy hagyománya van a szicíliai és a nápolyi (azaz még inkább campaniai) süteményeknek, amikból nagylelkűen akkora porciókat osztogatnak, hogy könnyen cukorkómában végezhetjük. Nehéz lenne szók listát készíteni a legjobbakból, de íme itt egy lakodalmas sütisasztalra való a legfinomabb édességekből. 

1. Tiramisu: az olasz édességek netovábbja, a legismertebb, a világszerte legelterjedtebb, a leg-leg-leg.  Veneto régióból származik, konkrétan pedig Treviso városból, ahol a mai napig valóságos intézmény. Elkészítési módját mindneki kívülről fújja: kávéba mártott babapiskótákat rétegezünk tojásos, mascarponés krémmel, és keserű kakaóporral szórjuk meg. Hol van itt az ördöngősség?

2. Profiterol: Medici Katalin udvarában született ez a töltött képviselőfánk. A töltelék változó lehet, leggyakoribb a tejszínhab, a fagylalt, a főzött cukrászkrém, a golyókat pedig előszeretettel locsolják meg csokoládékrémmel vagy karamellel.

3. Pastiera: a személyes kedvencem, bár a mezőny eléggé erős. A pastiera Nápolyból hódította meg Olaszországot, és különösen a húsvéti időszakban fogyasztják ipari mennyiségben. A pastiera egy linzertorta, amelyet ricottás, kandírozottt gyümölcsös, cukrozott tejben főtt búzával töltenek meg. A tészta ropogós, a töltelék isteni puha.

4. Cassata:  a szicíliai cukrászművészet remeke ez a sütemény. Belseje báránytejból készült ricotta, amelyet mandulalisztből gyúrt tésztába burkolnak. A torta alapja puha piskóta rengeteg kandírozott gyümölccsel, citrushéjjal turbózva, megdobva az egészet csokoládécseppekkel.  Gazdagon díszítik. Mondhatnám azt is, hogy egy giccs az egész.

5. Cannolo : Maradjunk még egy kicsit Szicíliában, hiszen a helyi édességeket nem lehet egyszerűen a cassátával kipipálni. A legismertebb itteni sütemény a cannolo. Az igazi cannoló egy olajban sült ostyába töltött bárányricotta, amelyet cukorral, kandíroyott gyümölcsokkel, csokoládéval ízesítenek. Ellenálhatatlan. Egy cannolo akkora is lehet, mint a fejünk, de hogy mondhatnánk rá nemet?

6. Babà: ettől a szintén nápolyi sütitól már akkor megrészegedek, amikor ránézek.Ezt a kelt tésztőból készült finomságot állítólag a lengyelektő nyúlták a nápolyiak, és eredetileg babka ponczowa volt a neve.Elkészítésének technikéja, különösen, ami kelesztést illeti, természetesen titok. Annyi bizonyos, hogy hosszú ideig kelesztik, és jó meleg sütőbe teszik.  Ámbrás színe lesz, alkaja a gombára emlékeztet.  Sütés után pedig egy napig szárítják, majd befőttesüvegekben áztatják vagy rumba, vagy cukorszirupba, esetleg limoncellóba. Isteni.

                                                                    Babá al rhum

7. Sfogliatella:  Nápoly legősibb édessége, amelyból a legfinomabbat a kevésbé vonzó nápolyi központi pályaudvar közelében szerezhetjük be, Attanasiónál. A sfogliatella egy leveles tésztából hajtogatott, a szerzetesek csuklyáját idéző formájú desszert. Egyamalfi kolostorban született,gyakorlatilag véletlenül, amikor a konyhán tüsténtkedő apáca úgy döntött, hogy ne menjen pocsékba a kimaradt gríz, és csonthéjasokkal, cukorral és limoncellóval gazdagítva összehozta a sfogliatella töltelékét.  Ez nem egy megterhelő süti, ha alkalom adódik rá,én ezt választom a reggelihez a bárban.

                                                                         Sfogliatella

8. Seadas : A seadasra Szardínia lehet méltán büszke, egész Olaszországban imádják ezt a raviolihoz hasonló, sajtal töltött, olajban kisütött mézzel bőkezűen meglocsolt szárd édességet.

                                                                                Seada

9. Marron Glacé: végre kicsit hazabeszélhetek,  a marron glacé ugyanis jellegzetes piemonti édesség. Nem egy gyors vendégváró falatka,mert elkészítése napokig tart. A méretük alapján kiválogatott gesztenyéket először kilenc napig vízben áztatják, hogy elősegítsék az érést és a hámozást. Ezután bemetszik a gyümölcsöt, és gőz alá helyezik. A gesztenyét ezután vízben főzik, és a vaníliával és szacharózzal ízesített főzővíz lesz a kandírozáshoz a szirupalap. A gesztenyét 70 fokos szirupban kandírozzák, amíg kellően megpuhul. Ez akár egy hétig is eltarthat. Miután elérte a megfelelő állagot, 24 óráig rácson szárítják. Ha ez nem lenne elég, még jön egy adag cukormáz (szimpla víz és porcukor elegye, amit azonban 24 óráig pihentetnek). A mázzal megkent gesztenyéket sütőbe teszik, hogy a máz szépen kikristályosodjon. Én szupermartketben veszem. Karácsonykor kötelező elem.

                                                                    Marron glacé

10. Torta Caprese.
A sfogliatellához hasonlóan ez is Campaniában bújt ki a sütőből (a nevében a caprese Capri szigetéről származót jelent). A tésztája mandula, étcsoki, vaj és tojás elegye. Az 1920-as éveket írtuk, amikor Capri egyik cukrásza amerikai gengszterek megrendelésére Al Caponénak készített tortát, de lányos zavarában elrontotta az alapot, és kihagyta belőle  a lisztet. Így került az asztalra a caprese, amiért aóta is hálaimát mondanak a lisztérzékenyek.

 Torta Caprese

11. Pasticceria mignon: az aprósütemények. Hmmmm. Itt nem linzerkarikákra és mini islerekre kell gondolni, hanem bármire. Kilóra árulják, születésnapok, családi összejövetelek elmaradhatatlan kiegészítője, legalábbis északon. Mini képviselőfánkok különböző krémekkel megtöltve, mini linzerkosárkák gyümölcsökkel, van itt minden, ami szemnek és szákjnak, főleg szájnak ingere.

                   Aprósütik Susa egyik kirakatában

Tovább is van mondjam még?