A dolce vita elengedhetetlen hozzávalója a kellemes estéken teraszokon aperitívózgatás, lazán, olaszosan, nem literszámra döntve magunkba a szeszt, csak úgy finoman, nőiesen. Zengtem már ódát az Aperol Spritzhez, ami személyes kedvencem, és ami nélkül nem péntek este a péntek este, most pedig kóstoljunk Negronit.

Amikor a Negroni története után kutakodtam egyből az ugrott be, hogy micsoda pánolasz ital is ez, adott hozzá egy kicsit Torinó, egy kicsit Milánó és Firenze is.  A Negroninak van némi vintage utóíze, sokkal inkább jellemezte az 50-es és 60-as évek bárpultjai, mint az azt követő évtizedekét, és sokkal inkább beugrik Marcello és Anita római éjszakáira gondolva, mintsem a 80-as évek riccionei nyaralásaira emlékezve, de a retró menő, és épp reneszánszát éli ez a koktél is. Annak idején annyira nagyvilági italnak számított hogy az iparmágnás Gianni Agnelli ezzel kínálta Jackie Kennedyt, amikor épp az Amalfi-parton vitorlázgattak.

A negronit receptje nem túl bonyolult, a lényeg, hogy egyenlő arányban legyen benne vermuth, Campari és gin. Édesapukája az egykoron menő, ma már inkább feledésbe merülő Milano-Torino koktél volt, amely nem túl fantáziadús nevét onnan kapta, hogy a mindösszesen két hozzávalója egyike a Campari, ami Milánóból, a másik, a Cinzano pedig Torinóból származik. Később Americanóra változott a neve, mert a II. világháború alatt meglehetősen imádták a jenki katonák.

Északi gyökerei ellenére a Negroni végül Firenzében született, amikor Camillo Negroni egy olasz gróf beült a Caffe Casoniba (a mai Caffe Giacosa, melynek tulajdonosa Robert Cavalli), és megkérte a pultost, hogy dobja fel az Americanot egy kis ginnel, ami a londoni utazásaira emlékeztette. A mix annyira népszerő lett, hogy Negroniék saját szeszfőzdét nyitottak Trevisóban, ahol előre keverten készítették.

Csin-csin!

A szicíliai konyhához annyira hozzátartozik a padlizsán, mint a szegedihez a pirospaprika, lépten-nyomon felbukkan ez a pompás lila zöldség. A padlizsánt a szicíliaiak az araboknak köszönhetik, ők hozták be a szigetre még a középkorban. Minden padlizsános ételek alfája és omegája a caponata, azaz a szicíliaiak lecsója.  Az itteni konyha imádja alapul venni az olyan egyszerű hozzávalókat, mint a padlizsán, paradicsom vagy a bazsalikom, amelyek a caponatának is főszereplői. Ezen alapanyagok keveredése olyan íz-és illatharmóniát eredményez, amely eltéveszthetetlen hozzátartozója a szigetről alkotott képnek. Szicília nem egy apró szigetecske, ezért nyilván a caponatának is számtalan variációja akad, van aki fenyőmagot ad hozzá, esetleg tonhalat vagy ajókát. Lehet kísérletezni rogyásig, aztán majdcsak megtaláljátok a számotokra ideális összhangot.

A klasszikus caponata azonban valahogy így néz ki:

Hozzávalók:

• 3 db padlizsán
• 500 gramm szárzeller
• 51 gramm kapribogyó
• 100 gramm magozott, fekete olajbogyó
• 1 hagyma
• 6 evőkanál passzírozott paradicsom
• 1 evőkanál fehér borecet
• só ízlés szerint

Kockázzuk fel a zellerszárat és dobjuk forrásban levő vízbe. A felkockázott padlizsánt kis olívaolajon rottyantsuk meg. Egy másik serpenyőben a felaprított hagymét dinszteljük meg olívaolajban, majd adjuk hozzá a paradicsomot. Amikor már sűrű szósz lesz belőle, adjuk hozzá a zellert, majd a padlizsánt, kapribogyót és olajbogyót, majd főzzük lassú tűzön. Ha szükséges, adjunk hozzá a zeller főzővizéből.  A vége felé adhatunk hozzá egy kis cukrot, és a borecetet, és sózzuk ízlés szerint. Tálalás előtt várjuk meg, míg kihűl.

A Caponata lehet előétel, köret, de ehetjük egyszerűen kenyérrel.

Buon appetito!

Javában tombol a nyár, és a legtöbben még el sem indultak, de már nyakunkon az augusztusi csúcs. Nézzünk szét a pénztárcánkban, majd vessünk egy pillantást az alábbi listára, amelyben egy olasz fogyasztóvédelmi szervezet a legdrágább olasz strandokat sorolja fel. Nehogy a gatyánk menjen a napernyőre.

A jó hír az, hogy a méregdrága strandokon az árhoz passzoló szolgáltatásokat kapunk. XXI. század van kérem szépen, nem elégedhetünk meg két csoffadt napággyal és egy napernyővel, ezeken a helyeken már alapvető kellék a wifi, a telefon töltésére alkalmas dugalj az ernyőnknél, ahová csini pincérek hozzák helybe  a frissítőinket. A napernyőket és nyugágyakat pedig sátrak, baldachinos ágyak, személyre szabott fürdőlepedők váltják fel, ékszereinket széfben tárolhatjuk a csobbanás idejére. Egyes helyeken akár 355 euót is költhetünk egy tengerparti napra.

Nézzük tehát, hogy merre dúl a luxus, hol kell legjobban kinyitni a bukszát:

Velence – 1 napágy, 2 nyugágy, kisasztal, 4 szék, 3 fürdőlepedő akár 355 euró egy napra. Bolondnak is megéri, hát még nekem.

Forte dei Marmi  – Ezen a neves toszkán üdülőhelyen egy négyszemélyes sátorért, széffel, asztallal, négy székkel, paddal, 2-2- nyug-és napággyal, 4 fürdőlepedővel 290 euróra rúghat egy nap strandolás.

Marina di Pietrasanta –  ugyancsak Toszkánában járunk, ahol sátor, két ágy, két nyugágy, egy szék, egy asztal napi 250 eurónkba fájhat.  (ráadásul breaking hír, hogy tegnap nagy mennyiségű üzemanyag került itt  atengerbe, ezért jelenleg fürdőzési tilalom áll fenn).

Porto Cervo – Szardínia menő strandján 1 napernyő, két ágy, medence-és tusolóhasználat, öltözők, parkoló: 250 euró egy napra.

Lerici – ez itt kérem Ligúria, egy köpésre a Cinque Terrétől, nem csoda, hogy aranyáron mérik a napfürdőzést,  1 napernyő, 1 napágy, 1 fürdőlepedő négy személyre 230 euró. 

Argentario – Toszkánába dől a lé, négyszemélyes sátorban, egy székkel, egy paddal, négy fürdőlepedővel 120 euróba kerül egy nap.

Costa Smeralda – Ide járnak az igazán gazdagok, akik csesce hajóikkal, bármelyik olasz kikötőből szívesen ugranak át Szardíniára, hogy aztán  1 napernyőért,  2 nyugágyért és két üveg vízért 120 eurót perkáljanak egy napra.

Salento – Puglia feltörekvő csücske, isteni strandokkal, fehér homokkal, ahol baldachinos ágyból figyelhetjük a hullámokat 100 euróért, és fizethetünk 35 eurót a belépésért, de cserébe még a kocsinkat is lemossák.

Caprin igazán nagylelkűek a lidóbizniszben dolgozók, egy napágy már 28 euróért a miénk lehet egy napra, ami figyelembe véve a sziget csodálatos adottságait, szinte ajándék.

Nyugalom, azért Olaszországban sem nyúl mindenki ilyen mélyre a zsebébe, és a tenger attól még ugyanolyan kék, a homok pedig ugyanolyan forró, ha a fentiek töredékét is fizetjük az aktuális strandon, és milyen hangulatos is az, amikor jön az elmaradhatatlan mozgóárus, aki teli torokból üvölti, hogy ” Cocco bello, fresco!“.

Olaszországban nem csak a tenger, a hegyek, a tópartok, a városok nyerőek, de a parkok és kertek is, hiszen az olasz mindenben ad a szépre, nem elég neki a szép zöld gyep, többre vágyik annál még a mezei városi játszótéren is.A parkok természetesen versenyeznek egymással, és minden évben az "Il parco piú bello d'Italia" (Olaszország legszebb parkja) bizottság bírálja el, hogy ki mennyire pompázik az adott évben. 2016-ban már 14. alkalommal díjazzák a ligeteket. Íme a top 10 régiók szerinti bontásban.Ha éppen Olaszországban vesz meg benneteket az Isten melege, ezekben találhattok némi menedéket a hőguta elől.

Piemont - "Villa della Regina", Torinó dombjain találhatjuk ezt a pompás, Ascanio Vitozzi és Filippo Juvarra nevével fémjelzett palotát és a hozzá tartozó kertet, ahol még szőlőt is termesztenek. A parkból káprázatos kilátás nyílik az egész városra. A királynő villája pedig belül is káprázatos élményt nyújt, ráadásul ingyen látogatható.

Piemont - A másik piemonti kert, ami élen jár, az a  Trivero városban (Biella megye) található " l'Oasi Zegna", egy kb. 100 km2 területű hegyi park, ahol május közepétől június végéig csodálhatjuk a divattervező Ermenegildo Zegna által telepített rododendronok virágzását.

Lombardia -  Villa Litta Lainatéban az egyik leglátványosabb rezidencia Milánó közelében. Kertje a 16. század vége felé született, legnagyobb attrakciója egy gazdagon, mozaikokkal, stukkókkal, festményekkel vízjátékokkal díszített nimfa-kút.

Lombardia - A Comói-tóra néző Villa Melzi már elhelyezkedése miatt is gyakorlatilag kötelező jegyet vált a legszebb tíz közé. A Bellagioban található 19. századi kert egzotikus növényei olyan nagyszerű alkotóknak szolgáltak inspirációul, mint Stendhal és Liszt Ferenc. Hoppá.

Veneto - a Villa Pisani Bolognesi Scalabrin  Vescovana városában található (Padova közelében), kertjében legyezőt formázó virágágyásokat, pazar szobrokat,többek között pufók puttókat, obeliszkeket és egy neoreneszánsz szökőkutat is megcsodálhatunk.

Emilia Romagna - A Castelfranco Emilia (Modena) városában fekvő Villa Sorra a 19. századi romantikus kertépítészet egyik legkitűnőbb példája, Emilia Romagna régió egyik legfontosabb kertje, jellegzetes kanálisaival, az egymást váltogató erdős és füves területekkel, hangulatos gyalogösvényekkel.

Toszkána - Santomato (Pistoia) a  Villa Celle parkjával került fel az élmezőnybe. Ezt a harminchektáros 19. századi , romantikus kertet a műgyűjtő Giuliano Gori  alakította át egy szabadtéri múzeummá, amelyben a kortárs műalkotások nem csak elfoglalják a teret, hanem szerves részei az őket körülvevő tájnak. Idópontot kell foglalni a látogatáshoz.

Marche - A Giardino Buonaccorsi kertje Potenza Picenában Olaszország minden kétséget kizáróan egyik legszebb parkja. Szerkezete teraszos, szobrokkal gazdagon megszórt liget ez, barlangok, csodás virágok, vízjátékok, automata bábszínház, minden, mi szem-szájnak ingere.

Campania - Nápolyban, a Vomero lankáin mászkálva sétálhatunk  a Villa Floridiana kertjében. A Villa Floridiana egyébként nem csupán egy park, az itt található palota ad otthont  aMuseo Nazionale delle Ceramiche di Martina kerámiamúzeumnak, amely az egyik legnagyobb európai dísztárgykollekció.

Szicília - Caltagirone közparkja, a Giardino Pubblico Vittorio Emanuele egy tízhektáros zöld sziget a helyiek számára, gazdag növényzettel. A kert városegyesítő szerepet is betölt, Caltagirne két jól elkülöníthető része rajta keresztül egyesül.

Egyételmű, hogy korunk legdivatosabb okostelefonjai és számítógépei nem a fergeteges processzoraiknak és parádés operációs rendszerüknek köszönhetik a sikerüket. Aki járt már Apple store-ban az tudja, hogy milyen kívánatossá tud tenni egy egyébként közepesen tisztességes terméket a design és esztétika. 

Amikor laptopokról még csak nem is álmodhattunk. és az írógépek számítottak a munkahelyi elektronika csimborasszójának, az olasz Olivetti gyár már akkor felismerte, hogy a termék mellett mennyire fontos a tálalás. A mai napig emlékezetesek a bemutatótermeik, reklámjaikra pedig méla nosztalgiával gondolnak visza az olaszok.

Az Olivettit 1908-ban alapították, mint írógépgyárat. A cég 1937-ben saját belső grafikus designrészleget alakított ki, hiszen hamar felismerték az esztétika jelentőségét a funkcionalitás kiegészítéseképp. Ennek eredményeként születtek meg itt a 20. század legfontosabb írógépei és egykét első számítógépe is.  (Az Olivetti design nem mese, olyannyira komoly, hogy épp most zajlik egy neki szentelt kiállítás Londonban az Institute of Contermporary Artsban, de egy-két Olivetti-készülék a New York-i Museum of Modern Arts állandó kiállításának része).

Olivetti hitvallása, hogy egy termék designja, egy gyár építészete, egy bolt berendezése, egy plakát grafikája csakúgy mint egy reklámszöveg, mind-mind kommunikációs csatorna a cég és a vásárlók között, és ennek megfelelő hangsúlyt is fektettek rá. A termékek szépségének nem csak formális szerepe volt, a termékek külseje ugyanolyan fontos döntések erdeménye, mint a technológia vagy a vezetési kérdések.

Olyannyira komolyan vették ezt a területet, hogy nem kevésbé emlékezetes tervezőket bíztak meg gyáraik, bemutatótermeik, termékeik tervezésével, mint Le Corbusier vagy Milton Glaser.

Az Olivetti nyomtatott, és videóreklámjai úttörőnek számítottak a maguk nemében, hiszen komplex, mindenre kiterjedő tájékoztatást nyújtottak letisztult esztétikával. Showroomjaik és szaküzleteik belsőépítészete kortárs múzeumokra hajaz, ahol termékeket úgy helyezik el, mintha a legmenőbb installációk lennének.

Bár az Olivettti veszített régi fényéből, hihetetlen örökséget hagy maga után.  A cég ivreai székhelyét jelölték az UNESCO Világörökségi listájára is, mint “Ivrea, a 20. századi iparváros”, ahol az dolgozóbarát munkahely fogalma új jelentést nyert. Az Olivetti-komplexum ma múzeumként is fukcionál (Museo al cielo aperto di Ivrea), egy két km hosszú útvonalat takar, amely mentén az Olivetti-kultóra legfontosabb épületei fekszenek. Az épületeket összekotő nyilvános gyalogos útvonalak mentén hét tematikus állomást alakítottak ki, amelyek bemuttaják az Olivetti eredményeit az urbanisztika, az ipari design, a reklámgrafika és a kultúra területén.

Az utóbbi legalább tíz évben minden  valamirevaló megvilágosodni kívánó , a taposómalomból egy időre kiugrani készülő figura elcaminózik, azaz Szent Jakab útját járja a spanyol-francia határtól az Atlanti-óceánig. Hollywoodi filmek,  könyvek, blogok, sorozatok szólnak erről a zarándokútról, amely pont emiatt a dömping miatt veszíti el a varázsát. Milyen szerencse, hogy ha nem szeretnénk ezer kilométereket gyalogolni egy nagy adag hátizsákos, iPades hipszter társaságában, akad még érintetlen(ebb) alternatíva.

I.sz. 1000 környékén rengeteg zarándok szelte át Európát, hogy Péter apostol sírjánál imádkozhasson Rómában, vagy, hogy egészen Jeruzsálemig jusson. A zarándoklatok olyan jelentősek voltak, hogy már akkoriban kialakultak a hit útjai, amelyek mentjén pihenőhelyek segítették a megfáradt és eléhezett zarándokokat, ezek annak idején persze elsősorban kolostorok voltak, csak később kezdett el köréjük szerveződni a vendéglátóipar.

Az első útleírás 990-ből származik, Sigerico canterbury-i érsek jegyezte le, aki Rómából Canterburybe tartva, 79 állomásról számol be naplójában, ráadásul meglehetősen részletesen, így jegyzetei különösen fontos szerepet játszanak az eredeti Via Francigena útvonalának rekonstruálásban, és a korabeli zarándokoknak is fontos útmutatóul szolgáltak. A Via Francigena hihetetlenül fontos kommunikációs csatorna is volt a középkori Európa kulturális egységének kialakulásában.  Aztán persze hit ide, áhitat oda lassacskán kereskedelmi útvonal lett belőle, a Keletről érkezó fűszerek haladtak itt az észak-európai piacok felé.

Sigerico szobra Glastonburyben

Egy másik zarándok útinapló a 12,. századból maradt ránk, és egy izlandi apát, Munkaþverái Nikulás a szerzője, akiről szinte semmit nem tudunk, valójában a neve is bizonytalan, vagy Nikulás Bergssonnak vagy Bergþórssonnak hívták. Benedekrendi szerzetes volt, aki egy szentföldi zarándoklat kapcsán jár erre. Utazása Izlandon kezdódik, ahonnan Norvégián, Dánián, Németországon keresztül át jut Svájcba, majd onnan Itáliába. Az olasz szakasz nem különöbözik nagyban Sigerico útjától: Toszkána érintésével Rómába megy, majd onnan a pugliai kikötők felé veszi az irányt. Írásában részletesen beszámol az útjába eső templomokról, látnivalókról.

A Francigena eredetileg nem egy út volt, hanem inkább utak összessége, egy útvonalrendszer számos variációval.  A Canterburyből Rómába vezető 1600 km során érinjtük Dovert, Calaist, Reimst , Lausannet, az Alpokon átkelve érkezünk Olaszországba és haladunk Ivrea, majd Vercelli felé. De Svájc helyett Franciaország felől is érkezhetünk (az út neve is erre utal), a Moincenisón átkelve, végig a Susa-völgyön, pillantást vetve a Sacra di San Michelére, utána jön Torinó, Vercelli,és itt fut össze az előzőeken említett útvonallal. Pavia után átkelünk az Appennineken, Piacenza és Parma környékén járunk már, aztán jön a toszkán szakasz: Lucca, Porcari, Altopascio, San Gimignano, Poggibonsi, Siena, majd Lazio Viterbóval és Rómával.

                                                    Moncenisio, olasz-francia határ

Az El Camino 70-es évekbeli újrafelfedezése után kezdődött a Francigena reneszánsza is. Addig ezt a zarándokutat is -legalábbis részben- autóutak aszfaltja borította, de idővel újravágták a középkori útvonalakat.  Ez a zaránndokót először elsősorban a kutatókat, és azokat érdekelte, akik már túlvoltak egy Caminón, és Rómába, majd Jeruzsálembe is el kívántak gyalogolni.  Született egy közösség- a Francigena kedvelői- akik időt és energiát nem spórolva, ecsetet és festékesvödröt ragadva elkezdték bejelölni az utat. Ahol lehetséges volt, ott az eredeti vonalat követték, máshol, ahol az épített környezet ezt már nem tette lehetővé, eltértek a korabeli csapásvonaltól.

Nem hülyék az olaszok sem, és látva a Camino körüli őrületes felhajtást, a Via Francigena mentén fekvő települések élelmesebb vezetői igyekeznek hasznot kovácsolni belőle, és minél jobban helyreállítani, valamint promótálni az útvonalat (bizonyos esetekben akár a haver bárja elé terelve azt).

Az olasz régiók közül Lazio az ,a melyik a legtöbbet fekteti a Francigena szponzorálásába, feltámasztásába, különös tekintettel az út azon szakaszára, amely Toszkánából bezet Róma felé. A zarándokoknak természetesen szállás is dukál, ezért egyre több plébánia szerelkezik fel a zarándokigazolvánnyal utazók elkvártélyozására.

                                             Sacra di San Michele a piemonti szakaszon

Olaszország viszonylag határozottan indult neki a Francigena népszerűsítésének, egyre több kiadvány és tévéműsor foglalkozik vele, és érezhetően emelkedik az utat járó hátizsákosok száma. A legfrisseb újdonság, hogy a zarándokutat jelölik az UNESCO Világörökségi listájára is. 

1994-ben az Európa Tanács Kulturális Útvonalának nyilvánította, így ebben a minőségében már egyenrangú konkurrense az el Caminónak.  A Via Francigena olaszországi szakasza a Gran San Bernardo hágótól Rómáig 945 km, napi 20 km gyaloglással számolva másfél hónap alatt teljesíthető a táv.

A legfrissebb hírek szerint a Francigenából jelzett bicikliút is lesz, méghozzá a leghosszabb egész Olaszországban, az ezel kapcsolatos munkálatok már el is kezdődtek, egy 150 km-es szakaszt már el is láttak a megfelelő jelzésekkel.

A jelszó: tisztaság. Íme tíz olyan olasz város, ahol még télen is napszemüveget kell viselnünk, mert ha nincs is tűző napsütés, de az épületek fehér színe sokkot okozhat nem elég edzett retinánknak.  A legtöbb “fehér várost” Pugliában, és úgy általában Dél-Olaszországban találjuk, ami nem csoda, hiszen nyáron tikkasztó a hőség, az ember meg úgy védekezik ellene, ahogy csak bír.

OSTUNI

A leghíresebb fehér város. Brindisi közelében, három domb között bűvöli el látogatóit az egy az egyben fehérre meszelt óvárosa. A fehér óváros nem csak a szemnek kedves, a 17. században ennek a mészborításnak köszönhette Ostuni, hogy lakosai javarészt megmenekültek a tomboló pestisjárványtól.

LOCOROTONDO

Locorotondo szintén Pugliában, a Valled’Itriában (Itria-völgyben) fekszik, és Ostunihoz hasonlatosan a teljes történelmi városközpontja mésszel borított.  Elbűvölő sétákat tehetünk, amelyeket még varázsatosabbá tesznek a fehér házak balkonjain burjánzó színes virágok. Olaszországban nagyon menők még az erkélyen nevelt virágok is, csak az enyémek pusztulnak rakásra. Valaha a város útjai fekete lávakőből készültek, az lehetett csak az igazi sakktábla-feeling. Hiába az olaszoknál jobb stílusa senkinek nincs.

CEGLIE MESSAPICA

Ceglie Messapicában, mint több más pugliai településen, szintén a fehér a domináns szín, amely itt épp azt hívatott szolgálni, hogy a szűk sikátorokban legaláb egy kicsit kevésbé kapjon el minket a klausztrofóbia-pánik, és valamivel világosabbnak tűnjenek.

MOLFETTA

Molfettát Baritól nem messze találjuk ezt a helyi fehér mészkőből épült várost. San Corradónak ajánlott dómja, amelyet 1150 körül építettek, a pugliai román stílus legfontosabb képviselője.  Óvárosa természetesen vakítóan fehér, amelyet csak a spaletták zöldje szakít meg.

SIRACUSA

Ebben a meseszép szicíliai városban sem pazaroltak túl sok színes festéket. A város legősibb részét, az Ortigiát felejthetetlenné teszi a fehár házak és a tenger kékjének váltakozása. Felejthetelen a Dóm, és az azt körülvevő tér. Nem véletlen, hogy Siracusa is szerepel az UNESCo Világörökség listáján.

ATRANI

Atrani 0,12 km²-en fekszik az  Amalfi-parton, és ezzel  Olaszország legkisebb, és legszebb települése.  A többi, színpompás amalfi-parti településtól eltérően itt inkébb a fehér szín dominál. Nem annyira keményen, mint mondjuk Ostuniban, de főleg a szomszédos falvakhoz képest elég szembeötlő. Különösen szép a rokokó stílusú, fehér homlokzatú Santa Maria Maddalena templom.

ASCOLI PICENO

Ascoli Piceno aze gyetlen nem délolasz város, ami felkerült a listára. Marche régió egyik megyeszékhelye, egy sziklára épült város, melynek legfontosabb tere a Piazza del Popolo kiváló példája a “fehér építészetnek”.  A teret tekintélyt parancsoló fehér  paloták ölelik körbe. Csak semmi cicó, egyszerű vonalvezetés, biztos siker.

LEVANZO

Az Egadi-szigetek legkisebbje lélegzetállító látványt nyújt.  Szicília nyugati partjainak közelében fekszik, Trapaniból egy alig félórás hajóúttal megközelíthető. A hófehér házak és a kék minden árnyalatában pompázó tenger maga a tökéletes harmónia

STROMBOLI

A Lipari-szigetek ez a kisebbik darabja nem a nagy népsűrűségéről híres, mindösszesen 400-an lakják. A világ egyik legaktívabb vulkánjának árnyékában, a Tirrén-tenger közepén nem lehet egyszerű az élet. Kárpótól viszont az eszméletlen szépség, a fekete, lávával borított tengerpart , a folyamatosan füstölgő kráter látványa.  Nem nagy a lakott központ, de ami van az viszont fehér építészetétról ismert. Legismertebb csomópontja Piscitá. Az itteni házak fehárságát még jobban kiemeli a fekete part kontrasztja.

ALBEROBELLO

Alberobello a bónusz.  A pugliai aprajafalva anyira egyedülálló hogy akár mesevárosokról, akár világörökségról, akár a fehér épületekról van szó, mindenhol ott van. Mára már megkerülhetetlen tényező  a környék idegenforgalmában. No, és ugye , ki látott már színesre mázolt trullót?

Hívogatóan színes ital, a társasági élet, a munka utáni aperitívózások elmaradhatatlan szereplője ez a Prosecco-alapú kokél, amely egész Olaszországban kínálgatja magát a bárok itallapján. Nyakunkon a jó idő, egyre többet ücsörgünk terasyokon, hamarosan a tengerparti napernyők alatt fogunk tikkadni, igazán jól jön egy isteni szomjoltó. Éljen a spritz!

Ezt a szuper, frissítő nedüt majdhogynem nekünk köszönhetik az olaszok, ugyanis az alapötletet az Osztrák-Magyar Monarchia északolasz jelenlétének idején ismerték meg az általunk is jól ismert fröcccs képében. Az erre táborozó osztrákok nem vetették meg a jó kis venetói vendéglőket, osteriákat, de a helyi bookr alkoholtartalma magasabb volt, mint amihez hozzá voltak szokva. Ekkor kezdték el vízzel hígítani a bort, innen jött a Spritz név is ( a német Spritzen, azaz spriccelni igéből, a víz hozzáadására utalva). A Spritz legelső verziója egyszerű asztali fehérbor és szénsavmentes víz keveréke volt, és a víz nem csupán az alkoholtartalmon könnyített egy kicsit, de ,még a nem túl jó minőségű borok fogyaszthatóságát is javította. Hol voltak még akkor a proseccótól? Majd a 20. század elején, amikor elterjedtek a szénsavas és szódavizek, akkor ezt a buborékban gazdag vizeket kezdték a fehér borhoz adni. Ekkoriban a spritz célközönsége a női nem volt, hiszen ők szívesen szürcsölgették ezt a könnyű, frissítő italt. Mondhatni, hogy trendi, szexi koktél volt a kisfröccs.   Ezután kezdték el jobban variálni, hogy az italba még több színt és életet leheljenek. Az 1970-es évektől  a spritz hatalmas népszerűségnek örvend, különösen Velence és Padova környékén.

Igaz, hogy a spritz alapja a Prosecco és a szénsavas víz, de van egy variálható harmadik összetevője is, amely az egyes pultosok stílusa szerint változhat.  Mivel a spritznek pirosnak vagy narancssárgának illik lenni, ezért a harmadik adalék az legfőképpen Aperol, Bitter, esetleg Cynar vagy Martini likőr, a lényeg, hogy a spritzünk kesernyés utóízt hagyjon a szánkban. Az is előfordulhat,  hogy a likőröket a baristánk még egymással is keveri egy kicsit, hogy még nagyobbat dobjon az italunk színvilágán.

A spritz annyira menő, hogy 1980-ban az IBA (International Bartenders Association)is felvette a koktélok hivatalos listájára “Spritz Veneziano”  névvel.

Olaszország a legszebb ország a világon. Pont. Nincs apelláta. Olyan objekítv mutatók is igazolják ezt a tézisemet, mint az UNESCO Világörökségi listája, amin Olaszország 51 helyszínnel szerepel. Úgyhogy , ha valaki gyorsan fel akar zárkózni világörökség-ügyileg, egy olaszküráttal gyorsan kipipálhat egy nagy adaggal a listán. Nézzük, hogy mit ne hagyjunk ki, ha Észak-Olaszországban járunk.

Friuli Venezia Giulia

Friuliról nem sok szó esik általában, amikor kulturális célpontokat keresünk, és a magyar utazó is általában csak Triesztbe jut el (ha rajtam múlna, az is fenn lenne a listán, hátha, ami késik nem múlik).  Aquileia régészeti lelőhelyei és a patriarkális bazilikája is könnyen bevehető célpont, Trieszttől csak 50 km, ha pedig az északolasz Adrián nyaralunk, nem lehet kifogásunk egy aquileai kirándulás ellen, az egyik legnépszerűbb tengerparti üdülőhelytől, Gradótól csak 8 km, de Lignanótól is csak 60. Aquileia romjai az i.sz. 1000. év környékéról származnak,különösen fontos leletei a mozaikok. Az ásatások ma is folyamatosan zajlanak.

 Aquileia

Veneto

Veneto régió legfontosabb UNESCO listás darabja nem meglepő módon Velence, nem csak Olaszország, de az egész világ egyik legszebb városa. Sajnos ez senkinek nem újdonség, ezért nehéz olyan időszakot találni az évben, amikor viszonylag nyugodt körülmények között, nem a turista kollégák között könyökölve kell sorban állni a Dózse-palota előtt, de Velence kihagyhatatlan élmény, és Magyarországról is könnyen és viszonylag gyoran elérhető.

De Veneto nem csak Velence. A listán szerepel Vicenza városa és a Veneto Palladio által tervezett villák, Padova és a lélegzetállító botanikus kertje, és Verona, Rómeo és Júlia légyottjainak helyszíne (kihagyhatatlan élmény Júlia mellének megsimogatása).

                                                                 Verona

Trentino-Alto Adige

Lenyűgöző természeti örökség a Dolomitok, amin Trentino Venetóval és Friulival osztozik, de mivel nekik más nem jutott, ezért én nagylelkűen nekik adományozom egészben. Sítáborozók előnyben, de nyári forróság előtt hegyekbe menekülőknek is pazar program. A világörökségi rész 18 darab, 3000 méter feletti csúcsot foglal magába. Le Corbusier a Dolomitokat viccesen a világ legszebb építészeti alkotásának nevezte.

Piemont

Piemont a házam tája, és nem győzöm Torinót hozsannázni csodálatos belvárosa, tekintélyt parancsoló palotái,  káprázatos templomai, és hangulatos terei miatt. A városból kimerészkedve is belefuthatunk egy-két lélegzetelállító építészeti remekműbe. A Világörökségi listára a Savoyai-család királyi rezidenciái kerültek, ami konkrétan 24 kastélyt, és egyéb épületet jelent, nagy részók Torinóban van, de jó pár a várostól kicsit távolabb.  Túlzó díszítések, pompa, amennyire a csövön kifér.  De a királyi rezidenciákon van itt más is: Piemont és Lombardia szent hegyei  kilenc szent hegyet foglal magába, amelybúl hét Piemont területén található, ilyen páéldául Orta San Giulio szent hegye, amelyen megannyi kis kápolna található, közülük valamennyi Assisi Szent Ferenc életének egy-egy állomását mutatja be.  A piemonti vidéken belefuthatunk egy-két történelem előtti időkből származő cölöpházba is, páldául a Lago di Viveronén, illetve a Lago Maggiore kötelében.  A legfrissebb világörökséi helyszín a környéken azonban  a Langhe és Roero borvidék, napsütötte lankáival, testes, sötét vörösboraival.

                                       La Reggia di Venaria, Venaria Reale, A Savoyai-csalàd rezidenciài

Ligúria

Genova   a történelmi központjának, a Strade Nuove utcáinak, és a Palazzo dei Rollinak köszönheti, hogy szerepel a listán. A belvárosa valóban izgalmas, a kikötőbe este ne merészkedjünk, és ne számítsunk tiszta udvar rendes ház hangulatra, de mindezekkel együtt Genova remek egyhétvégés program, főleg, hogy ha családdal megyünk, és teszünk egy kanyart az akvárium felé.  Ligóruának azonban van egy Gemovánáél sokkalismertebb, konstans amerikai megszállás alatt álló világörökségi vidéke is: a Cinque Terre. Erről bővebben írtam már itt, menjetek, ha arra jártok, de szebb verzióban megtaláljátok Dél-Olaszországban is, Amalfi-part néven, ami sokkal inkább szívetmelengető.

                                                           Portovenere

Lombardia

Lombardia  a világörökségben leggazdagabb északolasz régió, egész pontosan kilencet húzhatunk ki a listánkról, ha úgy döntünk, hogy elfapadosozunk Milánóba, és onnan pár nap alatt bejárjuk a környéket. Valcamonica és kiváló állapotban fennmaradt barlangrajzai szinte első olasz helyszínként kerültek fel a Világörökségi listára. A  Santa Maria delle Grazie templom és domonkosrendi kolostor meglátogatása milánói városnézésónket  dobhatja fel, különösen ha sikerül bejutni, és megnézni Leonardo da Vinci Utolsó vacsoráját.  Mantova és Sabbionetta a Gonzaga-családnak köszönhetően csodálatos reneszánsz központok. MAntova a reneszánsz városfejlődés tökéletes példája, amely a 15. és 16. század között folyamatosan megújult a kor legújabb urbanisztikai, építészeti és hidraulikus mérnöki technológia vívmányait alkalmazva.  Sabbioneta ellenben a semmiből született,  a humanizmus ideális városának modelljét alapul véve. Lombardia büszkélkedik Crespi D’Adda  ipartörténeti remekével . Crespi d’Adda a munkásosztály ideális városa, amelyet a Crespi-család építtetett a 18. és 19. század fordulóján saját textilgyára köré az ott dolgozó munkások, és családjainak elszállásolására. Tulajdonképpen egy úrült menő munkásszálló. Monte San Giorgión Svájccal osztoznak a lombardok.  A hegy piramis alakú vonulata a Luganói-tó partján fekszik, és a világ paleontológiai kutatásainak megkerülhetetlen állomása, hiszen szikláiban 250 millió évvel ezelőttről származó fosszíliákat találtak.

                                                                Crespi d'Adda

Emilia Romagna

Gondolkodtam, hogy Emilia Romagna közép legyen-e vagy észak, de nagyvonalúan északhoz sorolom most. A régió Olaszorzság éléskamrája, olyan finomségok szülóhazája, mint a pármai sonka, a parmezán vagy a modenai balzsamecet, de nem csak a gyomrunknak,  a szemünknek is kedvez.  Ravenna ókeresztény és bizánci műemlékei, Ferrara az olasz reneszánsz egyik meghatározó pontja a Pó deltájának közelében, és Modena, amely katedrálisának és a Torre Civicának köszönhetően kapta az elismerést.

                                              A San Vitale bazilika mozaikjai, Ravenna

Mona Lisa, és az ő titokzatos mosolya körül ezernyi legenda született már, művészettörténészek egyik kedvenc bulvártémája a félmosoly és a gazdája. Silvano Vincenti, aki szintén évek éta kutatja a világ talán legismertebb festményét, most azzal állt elő, hogy a visszafogottan bazsalygó asszony, tulajdonképpen nem Lisa Gherardini, a firenzei kereskedőfeleség, de még csak nem is feleség, sőt, nem is nő, hanem Leonardo da Vinci férfi szeretője, Gian Giacomo Caprotti.

Vincenti Mona Lisa androgünszerűségét hangsúlyozza, ami különösen annak orrán, homlokán, és világhíres mosolyán figyelhető meg. A művészettörténész a festményt infravörös átvilágítással tanulmányozta, és egyértelműsíti a hasonlóságokat a Mona Lisa és Leonardo más képei között, amelyeket Caprottiról készített. Állítása szerint a művész  festményen összemosta Lisa Gherardini és Salai arcát.

Caprott tízévesen került Leonardo csapatába, és két évtizedig dolgozott a mesterrel, aki az ifjú  tanítványt Salainak, vagy kisördögnek is  becézte. Leonardo és Salai kapcsolatát nem csupán Vincenzi, hanem több neves Leonardo-kutató kétértelműnek tartja. A fiú különösen szép volt, nőiesen finom vonásokkal, hosszú, göndör barna hajjal, aki többször meglopta mesterét, aki valamiért mindig megbocsátott neki.  Leonardo több erotikus témájú rajzának volt modellje.

A tézist támasztja alá az is, hogy Mona Lisa egyik szemébe egy S, másik szemébe pedig egy L betűt rejtett el az alkotó, és amelyek Salai és Leonardo neveinek kezdőbetűire utalnak. Bizonyítékként hozzák fel az egyértelmű hasonlóságot Keresztelő Szent János képével, mely arcához  Salai volt a modell.  Az Angelo incarnato ( A hús-vér angyal) című rajz szintén a fiú figurájával játszik (magyarázni sem kell a Keresztelő Szent János képével fellelhető hasonlóságot),  az ráadásul  alaknak szemérmetlen erekciója van a képen.

Vincenti teóriáját több kutató is osztja, sőt Jean Luc Hennig odáig merészkedett, hogy állítása szerint a képet 90°-al elforgatva, és csak a mosolyt nézve, valójában Salai gerincét, az ajkak szegletében a fiú fenekét látjuk.  Leonardo számos férfiaktot rajzolt, különös figyelmet szentelve a csípőre, fenékre, combokra; a nőkben viszont inkább csak a kezüket, arcukat, és mellkasukat találta izgalmasnak.

Caprotti maga is játszott a Mona Lisa témájával, megfestette annak androgün változatát Monna Vanna címmel, ahol a női testre a saját arcával fejelte meg.