Szeptember 19-e San Gennaro (Szent Januáriusz) napja, Nápoly megőrül, védőszentjét ünnepli, felveszi a vasárnapi hacukáját, és feszülten figyel. A hagyomány szerint, ha a védőszentnek a nápolyi dómban egy ampullában féltve őrzött vére ezen a napon folyékonnyá válik (vércsoda), ami  reményteljes jövőt ígér a nápolyiak számára.   Ezen a napon az érsek ünnepélyes szertartás keretében tudatja a hívekkel a jó, vagy adott esetben a rossz hírt. A vér folyékonnyá válása esetén, egy fehér kendőt lebegtet meg, amelyet a  tömeg hálaadó imákkal, és örömkiáltásokkal, ölelésekkel vesz tudomásul,

                                                                    fotó: ANSA

Az ünneplés már tegnap kezdetét vette misével és az azt követő körmenettel, majd három napon keresztül folytatódik kismillió kulturális eseménnyel: koncertekkel, előadásokkal. Ezekben a napokban a Dóm környékén található nyolc  múzeum este tízig fogadja a látogatókat.

Megnyugtató hír, hogy ma 9:41-kor Crescenzio Sepe bíboros fehér kendőt emelt a magasba, úgyhogy a nápolyiak hátaradőlhetnek, és várhatják az elkövetkező boldog hónapokat.

Igazán nem lehet rámsütni azt a bélyeget, hogy nem lennék elnéző és toleráns az olaszokkal szemben, Dél-Olaszország pedig különösen a szívem csücske, de azért a legfőbb tanulsága az errefelé eltöltött henyélésünknek mégiscsak az volt, hogy nem érdemlik meg ezt a sok szépet. Nem, mert nem tudnak rá vigyázni. Mindamellett persze teljesen szerelmesek vagyunk belé, mert csodaszép, sokszor érintetlen, és vad, és romlott. Érdekes extra, hogy az ideáramló orosz hadak miatt gyakorlatilag ugyanannyi cirill betűt láttam, mint latint, az ingatlanirodák kirakata gyakorlatilag kizárólag orosz nyelvű hirdetésekkel volt tele.

                                                                               Scalea

Calabria gyönyörű. A tengereinek színe valószínűtlenül kék,hol sötét, hol türkiz, partjaihoz nagyon közel vannak a hegyek, így elég gyakori, hogy a strandok egy meredek sziklafal lábánál terjeszkednek, és ez az egész egy lélegzetelállító egységet alkot. Településeinek óvárosa rendszerint hegyre,dombra, de mindenképp magaslatra épült, ami szintén elég jó kis bukhéjt ad a tájképnek. És akkor arról  még nem is beszéltem, hogy reggelire a bárban akkora cornettokat adnak csokival csurig töltve, hogy hirtelen man. vs. food lesz a reggeliből.Szóval minden esélye meglenne, hogy földi paradicsommá lépjen elő, de sajnos ezt a címet nem mostanában fogja elnyerni.  

                                                                                 Scalea

                                                                               Scalea

Ugyanis Calabria véletlenül sem gazdag tartomány, sőt nagyon szegény, a mindennapi élet apró mozzanatait totálisan átszövi a "mutyi", ahogy errefelé mondják, a magnamagna, sok pici dologban ott a maffia. Nem véletlenül itt fordult velünk elő, hogy az egyik nagyobb lánchoz tartozó műszaki üzletben az eladó javasolta, hogy a vételt intézzük "priviben", zsebbe kellett neki fizetni, nyilván egy olyan összeget, amivel mindenki jól járt, és nem kellett időt pocsékolni a pénztárnál való időtöltéssel...Nem pazarolnak energiát a szelektív hulladékgyűjtésre, tipikus jelenet, hogy a konténerek mellé hajítják a szemeteszacskót a még mozgó autóból, majd lassítás nélkül továbbhajtanak, ezt persze nagyra értékelik a kóbor kutyák, szóval  bájos kis körforgás alakul ennek mentén is. 

Azért persze pozitív példák is vannak. Utunkba akadt egy San Nicola Arcella nevű kisváros, ami adottásgait tekintve se nem több, se nem kevesebb ezer másik társánál, de itt legalább gondoltak a közre, és annak javára, és próbálják kihozni a maximumot minimális ráfordítással. arra rájöttek, hogy szépen restaurálni az egész óvárost lehetetlen, a kassza üres, a lakosokat nehezen lehet erre kötelezni, de miért is ne lehetne azért feldobni. Ha este érkezünk (márpedig ez valószínű, mert a calabriai forróságban nem túl felemelő napközben sétákat tenni), akkor a Borgo Incantato ("az elvarázsolt város") neonfelirat fogad, majd ezt követi sok másik neondísz, amelyeket ha követünk, bebarangolhatjuk a kisváros minden sikátorát. Néha úgy éreztem magam, mintha valami tévés mesejátékban szerepelnék, annyira aranyos volt az egész. 

Szóval azért csak menjem mindenki, aki teheti , lehetőleg ne augusztusban, mert éget a nap, süt a homok, és elviselhetetlen a hőség, sőt szezonja van az erdőtüzeknek is, de júniusban ideális a klíma, még akár kirándulni is lehet, a víz pedig már egész biztosan 25 fok körüli, a fagyi isteni és hatalmas adag, a peperoncino meg ugyanúgy csíp, mint bármikor máskor. 

 Itáliában sem mindig kék az ég, és ez a tegnap esti baleset különösen megérintett, mert pár héttel ezelőtt mi is arra jártunk autóval, és vannak rokonok is PONT ott, és beütött az “ember olyan könyen lehet rossz időden rossz helyen” effektus. Szóval megérintett a dolog.

 Persze azért a Sors megint kellőképpen irónikus volt, mert egy zarándokokkal teli buszt repített a szakadékba harminc méter magasból a szakadékba.  38 halott, valamenyi túlélő – tíz- súlyosan sérült, köztük öt gyerek. A busz utasain kívül még tizen sérültek meg a szerencsètlenségben, a balesetben érintett egyéb járművek utasai.  

Olaszországban holnap, a temetés napján nemzeti gyász, Pozzuoliban, ahonnan az áldozatok nagy része származik, három napos.

A baleset Avellino mellett, Nápolytól kb. 40 km-re történt egy lejtős autópálya-szakaszon, ahol a busz megcsúszott, átszakította a szalagkorlátot, és a mélybe zuhant a viaduktról. Az okok egyelőre ismeretlenek, de úgy tűnik, hogy a sofőr a baleset helyszínétől 1 km-re már lassítani próbált, sőt az is megállapítható, hogy az utolsó szakaszt már első ajtó nélkül tette meg.

Nincsenek szavak.

Idén nyáron történik valami igazán szuper Rómában. Augusztus 3-tól a forgalommentesítik a Császári fórumokat (Fori Imperiali), így rómaiak és turisták szabadon sétálgathatnak a világ egyik legszebb korzóján. Augusztus 3-a este ezt kellőképpen megünneplendő mindenféle bohóságokkal, előadásokkal, ingyenes idegenvezetéssel várják a szerencsés arrajárókat.

Részletek : http://www.foripedonali.it/notte-dei-fori/

Nincs mit tenni, fékezhetetlenül közeledik a főszezon, mindenki a tengerpartra készülődik, a munkahelyeken mindenki féllábon állva bekkeli ki a hátralevő napokat. Nyaral az olasz. Errefelé az a szokás, hogy augusztusban megáll az élet. Amit az év többi részében eddig nem tudtunk elintézni, azt már nem is fogjuk, hivatalok kapuján hiába döngetünk, ott csak mutatóban lesz valami ügyeletes inkompetens gyakornok kollegina, a cégek bezárnak, totális az uborkaszezon. Mondjuk ezt (sem) értettem soha, hogy miért van az, hogy az augusztus gyakorlatilag kötelező szabadság, és vagy akkor mész vagy magadra vess. Az idén - még mindig – válsággal terhelt ez ez egyébként nagyon vidám semmittevős időszak, de azért ezt még sokan nem hajlandóak elfogadni, és akár hitelre is képesek elmenni nyaralni, cask, hogy elmondhassák, hogy voltak, mert nyaralni egyszerűen muszáj. Aki augusztus végére nem csoki, az ciki, és a végèn még lesajnálják, azt pedig senki nem engedheti meg magának.

Annak, hogy mindenki egyszerre dezertál a városokból,. Persze megvannak az elengedhetetlen mellékhatásai: végeláthatatlan dugók az autópályán, hatalmas sorok az Autogrilleknél a kávéspult /WC/pelenkázó előtt. Nekünk sem a kedvenc elfoglaltságunk a legnagyobb csúcsban, az ún. ferragostói ( az augusztus 15-ei) héten utazni, de volt már, hogy nem tudtuk elkerülni, és inkább indultunk lehetetlen időpontban, és kerültük el az autópályát,  és mentünk teljesen lehetetlen kis utakon, mert ott legalább valamennyit haladunk. Viszont a városban maradóknak ebben az időszakban nem kell negyven perceket köözni a környéken parkolóra vadászva. Soha ilyen pöpec helyeken nem tudjuk letenni a kocsit, mint ilyenkor.

A tengerparti nappali szociális élet helyszíne a lidó, ahol a közös napernyőzés, a csemeték  közös kergetése pompásan összehozza a családokat. A mi repertoárunk is remek sztorikkal gazdagodott az idén (teljesen extrém időszakban, JÚLIUSBAN mentünk nyaralni), mert a szomszédunk egy nápolyi készenléti rendőr volt. A hosszabb távú következménye ennek meg az, hogy amikor utazásunk végén úgy alakult, hogy egy éjszaka Nápolyban  kellett volna pizzát ennünk, minden utcasarkon csak a ránk orvul leselkedő  zsebeseket hallucináltam és izomból szorítottam magamhoz a táskám…Szóval a lidón vidám az élet, mindenki mindenkinek a pajtása, szól a zene, és elvetemültebb helyeken meghatározott időpontokban csoportos táncra lehet elborzadni. Virágzik a feketekereskedelem, gyakolatilag félpercenként halad el egy-egy árus a nyugágyak közt és próbál rádtukmálni valami bizsut, hamisított táskát, napszemüveget, felmosószettet (!!! Komoy, idén volt ilyen is), na meg persze friss kókuszt. Estére a part vagy éppen a korzó gyarkolatilag egy illegális kamu designer bevásárlóközponttá változik, a hatóság meg békésen szemet huny, mert végülis ez csaka turisták igényeinek kiszolgálása, nem?

Helló olasz nyár, napolaj és jégkása!

Kérsz egy kávét? Ezt a kérdést naponta kb.tízszer teszik fel neked, aztán függőségedhez (vagy éppen munkakerülési kedvedhez) mérten válaszolsz igennel minimum háromszor-négyszer. Nagy újdonságot nem árulok el azzal,hogy a kávézás Olaszországban majdhogynem szakrális élmény, egy vallás,aminek persze megvannak a maga szent és sérthetetlen szabályai, Az olaszok bárhol és bármikor kávéznak, a kávéfajták palettája végtelen,és mindenkinek megvan a saját módszere a tökéletes kávé otthoni előállítására. Egy tisztességes olasz háztartásban minimum négy méretben található kotyogós,mostanában egyre több a kapszulás gép is. Szóval a kávé egy meghatározó tényező.

Imádom a kávét úgyhogy ebből  aszempontból nagyon is otthon vagyok, és szerintem kevesebb annál "olaszabb" dolog van,mint egy Autogrillben a kávé illata és a csészék csörömpölése, és a kiskanalak karistolása a csészék falán kevergetés közben..Ezzel a mai napig nem tudok betelni.

Ha bárban rendelsz kávét, és nem vagz jártas az itáliai szokásokban, kösd föl a gatyád, mert arra a kérésre, hogy "Egy kávét, legyen szíves"könnyen  egy fitymáló  szemöldökfelhúzás lehet a válasz,mert hát ugye MILYEN legyen az a kávé? Reggel cappuccino, caffelatte, latte macchiato, napközben,espresso,ristretto, macchiato, lungo, estefelé corretto vagy decaffeinato, nyáron shakerato, hideg, esetleg hideg kávé jéggel, És ez tényleg csak egy elkapkodott semmilyen lista. És ha már tudjuk, hogy milyen legyen a kávé,akkor  döntsük el azt is, hogy csészében vagy üvegpohárban, hogy mellé a víz bubis legyen vagy mentes. Szóval a barista könnyen megizzaszthatja a járatlan utazót,aki ha ne adj Isten ebéd után cappuccinót óhajt, jobb ha felkészül minimum egy szemmelverésre.

Az sajnos tény, hogy az idén az ősz az új nyár,de azért próbálkozik az ember,a fagyinak meg egyébként sem érdemes ellenállni,főleg nem Olaszországban.

A fagyifesztivál egy országos road-show, ami a legnagyobb városokat járja körül, Firenzét,Milánót, Torinót, Rómát,micsoda szerencse, hogy ezen a hétvégén Turinban vendégeskedik. Tehát június 7-9.között érdemes a Piazzetta Reale felé sétálni,és vétkezni egy sort. A gelato card ára 12 euro,18 év alattiaknak 10 euro.

Ha egy szóban kellene összefoglalni a témát, azt mondanám tragikus, sőt tragikomikus.Egyrészt ugyanis tényleg elkeserítő a helyzet,másrészt viszont  az olasz munkavállalók kicsit a saját sírjukat ásták a gazdasági boom évtizedei alatt,aminek most súlyosan viselik a következményeit, de ezt egyszerűen nem fogják fel.  Innen üzenem minden Taljánföld felé kacsintgató magyar kispajtásnak, különösen a lányoknak, hogy akkor gyerek, ha nyertetek egy lottóötöst, vagy ha nem zavar benneteket, hogy kb. életfogytiglani háztartásbeliségre ítéltettek ezzel a lépéssel. Persze vannak kivételek. Én is dolgozom, és még ismerősöm sem volt, de ehhez a bolygóknak egy olyan csodálatos együttállása szükségeltetett,ami százévente egyszer esik meg.

No és akkor az olasz munkaerőpiac rémálmai:

- munka törvénykönyve nem létezik, a munkajogi viszonyokat gyakorlatilag kizárólag kollektív szerződések,illetve  a munkáltatók és a szakszervezetek által kötött szerződések rendezik. Ezért fordulhat az elő, hogy az erősebb kutya elve alapján, a nagyobb cégeknél dolgozók több joggal rendelkeznek,mint, akik a sarki fűszeresnél állnak a pult mögött.

- a nagyokos szakszervezetek a bőség éveiben kiharcolták, hogy egy munkavállalót csak extrém esetekben lehet elbocsátani, ennek következtében mára gyakorlatilag lehetetlen határozatlan idejű szerződéshez jutni, c

supa 2-3 hónapos ajánlatot látni ügynükségeken keresztül - ha egyáltalán- mivel főleg így válság idején egy cég sem kötelezi el magát örökre egy dolgozó mellett,akitől aztán nem bír megszabadulni.

- az előzőekből következik, hogy a fiataloknak a Mount Everestet kel  megmászni ahhoz, hogy valamilyen módon bekerüljenek a munka világába, a fiatalok munkanélküliségi rátája ebben a hónapban meghaladta a 30%-ot. Az aktív munkaerő nagy része 40-60 közötti, ez érthetően nem kedvez az innovatív gondolatoknak.

-az “érinthetetlenek”, akik határozatlan idejű szerződéssel veszik fel a fizetésüketmit sem fognak fel a h

elyzet súlyosságából,folyamatosan többet akarnak, de pont érintehetlenségükből kifolyóan nem  a munka hősei, de pl. sztrájkolni nagyon szeretnek.

-a nők nehezen találnak munkát. Az a faramuci helyzet alakult ki, hogy míg Magyarországon az ember akkor szül gyereket, ha dolgozik,  és fel tudja nevelni, Olaszországban akkor, ha nem dolgozik, és az otthonlétét valamivel igazolnia kell. Ha egy dolgozó nő gyereket szül,nagyon jó eséllyel nem kerül vissza a pozíciójába, sőt, még a munka közelébe sem.

-raccomandazione: protekció.nem is fűznék hozzá semmit. Az aranyat érő állami munkahelyeken pl. Gyakorlatilag felmenőről lemenőre öröklődik a pozíció.

De ismétlem, semi sem lehetetlen, Én mindenféle hátszél nélkül egyik napról a másikra találtam, de ehhez ki kellett tűnni a tömegből valami olyannal,amiben az olaszokat nagyon könnyű megelőzni: nyelveket beszélni.

Ó,  igen, és én a fejlett, haladó Északon élek. Arról csak elképzeléseim vannak, hogy Délen milyen lehet, hááááát...

Május 16. és 20. között megint Salone Internazionale del Libro Torinóban, ami alapvetően egy igen jó dolog,én legalábbis hajlamos vagzok totálisan megrészegülni, ha könyvillatot érzek. Idén ráadásul magyar szívet melengető esemény turbózza a szalont,  a fesztivál egyik vendége Esterházy Péter lesz, aki ráadásul itt veszi át a Premio Mondello Internazionale díjat. Aki teheti, ugorjon be 16-án 18:30-kor.