Igazán nem lehet rámsütni azt a bélyeget, hogy nem lennék elnéző és toleráns az olaszokkal szemben, Dél-Olaszország pedig különösen a szívem csücske, de azért a legfőbb tanulsága az errefelé eltöltött henyélésünknek mégiscsak az volt, hogy nem érdemlik meg ezt a sok szépet. Nem, mert nem tudnak rá vigyázni. Mindamellett persze teljesen szerelmesek vagyunk belé, mert csodaszép, sokszor érintetlen, és vad, és romlott. Érdekes extra, hogy az ideáramló orosz hadak miatt gyakorlatilag ugyanannyi cirill betűt láttam, mint latint, az ingatlanirodák kirakata gyakorlatilag kizárólag orosz nyelvű hirdetésekkel volt tele.

                                                                               Scalea

Calabria gyönyörű. A tengereinek színe valószínűtlenül kék,hol sötét, hol türkiz, partjaihoz nagyon közel vannak a hegyek, így elég gyakori, hogy a strandok egy meredek sziklafal lábánál terjeszkednek, és ez az egész egy lélegzetelállító egységet alkot. Településeinek óvárosa rendszerint hegyre,dombra, de mindenképp magaslatra épült, ami szintén elég jó kis bukhéjt ad a tájképnek. És akkor arról  még nem is beszéltem, hogy reggelire a bárban akkora cornettokat adnak csokival csurig töltve, hogy hirtelen man. vs. food lesz a reggeliből.Szóval minden esélye meglenne, hogy földi paradicsommá lépjen elő, de sajnos ezt a címet nem mostanában fogja elnyerni.  

                                                                                 Scalea

                                                                               Scalea

Ugyanis Calabria véletlenül sem gazdag tartomány, sőt nagyon szegény, a mindennapi élet apró mozzanatait totálisan átszövi a "mutyi", ahogy errefelé mondják, a magnamagna, sok pici dologban ott a maffia. Nem véletlenül itt fordult velünk elő, hogy az egyik nagyobb lánchoz tartozó műszaki üzletben az eladó javasolta, hogy a vételt intézzük "priviben", zsebbe kellett neki fizetni, nyilván egy olyan összeget, amivel mindenki jól járt, és nem kellett időt pocsékolni a pénztárnál való időtöltéssel...Nem pazarolnak energiát a szelektív hulladékgyűjtésre, tipikus jelenet, hogy a konténerek mellé hajítják a szemeteszacskót a még mozgó autóból, majd lassítás nélkül továbbhajtanak, ezt persze nagyra értékelik a kóbor kutyák, szóval  bájos kis körforgás alakul ennek mentén is. 

Azért persze pozitív példák is vannak. Utunkba akadt egy San Nicola Arcella nevű kisváros, ami adottásgait tekintve se nem több, se nem kevesebb ezer másik társánál, de itt legalább gondoltak a közre, és annak javára, és próbálják kihozni a maximumot minimális ráfordítással. arra rájöttek, hogy szépen restaurálni az egész óvárost lehetetlen, a kassza üres, a lakosokat nehezen lehet erre kötelezni, de miért is ne lehetne azért feldobni. Ha este érkezünk (márpedig ez valószínű, mert a calabriai forróságban nem túl felemelő napközben sétákat tenni), akkor a Borgo Incantato ("az elvarázsolt város") neonfelirat fogad, majd ezt követi sok másik neondísz, amelyeket ha követünk, bebarangolhatjuk a kisváros minden sikátorát. Néha úgy éreztem magam, mintha valami tévés mesejátékban szerepelnék, annyira aranyos volt az egész. 

Szóval azért csak menjem mindenki, aki teheti , lehetőleg ne augusztusban, mert éget a nap, süt a homok, és elviselhetetlen a hőség, sőt szezonja van az erdőtüzeknek is, de júniusban ideális a klíma, még akár kirándulni is lehet, a víz pedig már egész biztosan 25 fok körüli, a fagyi isteni és hatalmas adag, a peperoncino meg ugyanúgy csíp, mint bármikor máskor.