Ha egy szóban kellene összefoglalni a témát, azt mondanám tragikus, sőt tragikomikus.Egyrészt ugyanis tényleg elkeserítő a helyzet,másrészt viszont  az olasz munkavállalók kicsit a saját sírjukat ásták a gazdasági boom évtizedei alatt,aminek most súlyosan viselik a következményeit, de ezt egyszerűen nem fogják fel.  Innen üzenem minden Taljánföld felé kacsintgató magyar kispajtásnak, különösen a lányoknak, hogy akkor gyerek, ha nyertetek egy lottóötöst, vagy ha nem zavar benneteket, hogy kb. életfogytiglani háztartásbeliségre ítéltettek ezzel a lépéssel. Persze vannak kivételek. Én is dolgozom, és még ismerősöm sem volt, de ehhez a bolygóknak egy olyan csodálatos együttállása szükségeltetett,ami százévente egyszer esik meg.

No és akkor az olasz munkaerőpiac rémálmai:

- munka törvénykönyve nem létezik, a munkajogi viszonyokat gyakorlatilag kizárólag kollektív szerződések,illetve  a munkáltatók és a szakszervezetek által kötött szerződések rendezik. Ezért fordulhat az elő, hogy az erősebb kutya elve alapján, a nagyobb cégeknél dolgozók több joggal rendelkeznek,mint, akik a sarki fűszeresnél állnak a pult mögött.

- a nagyokos szakszervezetek a bőség éveiben kiharcolták, hogy egy munkavállalót csak extrém esetekben lehet elbocsátani, ennek következtében mára gyakorlatilag lehetetlen határozatlan idejű szerződéshez jutni, c

supa 2-3 hónapos ajánlatot látni ügynükségeken keresztül - ha egyáltalán- mivel főleg így válság idején egy cég sem kötelezi el magát örökre egy dolgozó mellett,akitől aztán nem bír megszabadulni.

- az előzőekből következik, hogy a fiataloknak a Mount Everestet kel  megmászni ahhoz, hogy valamilyen módon bekerüljenek a munka világába, a fiatalok munkanélküliségi rátája ebben a hónapban meghaladta a 30%-ot. Az aktív munkaerő nagy része 40-60 közötti, ez érthetően nem kedvez az innovatív gondolatoknak.

-az “érinthetetlenek”, akik határozatlan idejű szerződéssel veszik fel a fizetésüketmit sem fognak fel a h

elyzet súlyosságából,folyamatosan többet akarnak, de pont érintehetlenségükből kifolyóan nem  a munka hősei, de pl. sztrájkolni nagyon szeretnek.

-a nők nehezen találnak munkát. Az a faramuci helyzet alakult ki, hogy míg Magyarországon az ember akkor szül gyereket, ha dolgozik,  és fel tudja nevelni, Olaszországban akkor, ha nem dolgozik, és az otthonlétét valamivel igazolnia kell. Ha egy dolgozó nő gyereket szül,nagyon jó eséllyel nem kerül vissza a pozíciójába, sőt, még a munka közelébe sem.

-raccomandazione: protekció.nem is fűznék hozzá semmit. Az aranyat érő állami munkahelyeken pl. Gyakorlatilag felmenőről lemenőre öröklődik a pozíció.

De ismétlem, semi sem lehetetlen, Én mindenféle hátszél nélkül egyik napról a másikra találtam, de ehhez ki kellett tűnni a tömegből valami olyannal,amiben az olaszokat nagyon könnyű megelőzni: nyelveket beszélni.

Ó,  igen, és én a fejlett, haladó Északon élek. Arról csak elképzeléseim vannak, hogy Délen milyen lehet, hááááát...