Olaszországban ugye az a csúcsszuper, hogy van itt minden, mint a búcsúban. Akinek a tengerpart a mindene, az kap belőle rosszullétig, a hegyekkel ugyanez a helyzet, a reneszánsszal Dunát, azaz Teverét, Pót, esteleg Arnót lehet rekeszteni. Miért is ne férne bele ebbe a képbe, hogy az olaszoké Európa legnagyobb erődje is?
Fenestrelle egy alig több, mint félezer lakosú, valaha szebb napokat is megélt falu, ami igazi kincset rejt. Fenestrelle erődjét Torinótól egy óra autózásra találjuk, és ha éppen úgy adódik, hogy az olasz Alpok nyugati végeinek síparadicsomaiban: Sestriereben vagy Bardonecchiában jártok, ki ne hagyjátok!
Az erődrendszer az Alpok hegygerincére épült 3 km hosszan, 635 méter szintkülönbséggel. A területe 1.350.000 m². Igen. Annyi. Két rekordokat döntögető lépcsősora van: egy külső, ami 2500, és egy fedett, ami 4000 lépcsőt számlál. Ezek alapján a világ második legnagyobb katonai építménye a kínai nagy fal után, és az egyetlen , nagyjából eredeti állapotban fennmaradt 18. századi erőd Olaszországban .
Fenestrelle erődjének tervét Ignazio Bertola építész készítette II. Viktor Amádé megrendelésére, aki egy olyan védelmi rendszert kívánt építtetni, amely telesen lezárja a a Chisone folyó völgyét az idegen hadak elől. Az építkezés 1728-ban kezdődött, és 122 évig tartott. Ahogy mondani szokás Róma sem egy nap alatt készült. Fenestrelle meg főleg. A munka dandárján az építkezésen dolgozó munkások száma elérte a négyezret. A falak egy részét a hegytetőről lefelé haladva építették, hiszen mégiscsak hülyék lettek volna felfelé cipelni a köveket. Az építmény több egymáshoz kapcsolódó, bástya és torony összeköttetésével alkot egy teljes egészet. A vele kapcsolatban legtöbbet emlegetett 4000 fedett lépcsőfokot (jó, 3996, de higyjétek el, hogy mire megmásszátok tízezernek tűnik) két méter vastagságú falak védik, amelyek végtelen alagútként haladnak végig a hegy gerincén. A lépcsőket végigszántani nem egy leányálom, mivel öszvérekre tervezték őket, emberi lépéshez mérten igen kényelmetlenek, ráadásul az alagút meglehetősen sötét, csak lövészablakok szakítják meg a falak mogorva monotóniáját.
Fenestrelle elsősorban katonai – védelmi szerepet töltött be, de remek adottságainak köszönhetően – rideg időjárás, hegyektől elzárt terület- börtönként is funkcionált, ahová hivatásosokat és civileket is zártak. Olyannyira, hogy próbáltak itt jóra nevelni elkanászodott gyerekeket is, akiket egyenesen a szülők hoztak ide, amikor már eélegük volt abból, hogy sokat firkéltak otthon a falra. Fenestrelle a leghírhedtebb olasz bötrötnök közé tartozott- többször említik a Monte Cristo grófja című könyvben is – a rabokat láncon, egymáshoz kötözve tartották. A katonai fegyházban pedig az ellenséges haderők fogylul ejtett tagjait nevelték át, hogy utána az olasz hadseregben szolgálhassanak. Egyszerőbb volt ugyanis egy hónapig átnevelni egy már képzett idegen katonát, mintsem a nulláról felhozni egy lelkes olaszt.
Az erőd azonban nem csak fal, hiszen egy időben már annyira kinőtte magát, hogy van itt kát nagyobb épület is: az egyik a tiszteké – itt működött a börtön egy része is- a másik pedig a parancsnoké volt, ahol családjával együtt élt. Felesége az egyetlen nő volt többezer itt szolgáló férfi között. Ma az erődbe lépve az ún. Piazza d’Armin találjuk maghukat, e tér két oldalán vannak az épületek velünk szemben pedig egy templom.
Jelenéleg önkéntesek szerveznek vezetett látogatásokat, amiből a rövidebb három órás, a hosszabb hét órán keresztül tart, testedzésnek s tökéletes, ami közben a szem is bőséggel kap legelnivalót, hiszen az eődből pazar kilátás nyílik a völgyre és az azt körülölelő hegyekre, aszellemről pedig ne is beszáljünk, a felkészült idegenvezetők olyan szenvedéllyel kísérnek minket végig az erődön, hogy simán Napóleon korában érezzük magunkat. Tökéletes program.
