Valle d'Aosta számomra mesevilág. Olaszország legkisebb régiója, az egészet Olaszország, és egyben Európa legmagasabb hegyei foglalják el; a Monte Bianco (Mont Blanc), a Cervino, a Gran Paradiso és a Monte Rosa. Hozzánk viszonylag közel van,és mivel nem csupán pazar síterepekkel, hanem isteni fürdőkkel, sőt Olaszország négy kaszinójának egyikével is büszkélkedhet, évente egyszer legalább teszünk erre egy kört. Ahogy átlépjük a piemonti-valle d'aostai határt már teljesen más levegőt szívunk, én meg úgy érzemmagam, mint legalábbis Alíz Csodaországban. Hatalmas hegyek között végigfutó keskeny völgyben élnek az itteniek, a kisebb falvakban jellegzetesen terméskőből épült házakban. Olaszország ez is, de nyoma sincs a káosznak, a szemétnek,minden nyugodt és sikkes.Nem kis része van ebben annak, hogy Valle d'Aosta egy autonóm régió, ügyeinek intézésében jelentős függetlenséget élvez a központi kormányzattól.

                                                              Saint Vincent háztetői

                                                                    Donnas utcái

Szóval egy kis ékszerdoboz ez a magyar utazók számára általában ismeretlen terep. Múlt hétvégén bő 24 óránk volt kiélvezni Valle d'Aostát,és mindenből csippentettünk egy falatot. Ha valaki erre jár,kötelező csobbanni valamelyik fürdőben, melyekküzóla leghíresebb Pré-Saint-Didierben található, de ha nincs időnk majdnem az országhatárig utazni, Saint Vincentben is bámulhatjuk a höfödte csúcsokat, míg rongyosra áztatjuk testünket. A székhely, Aosta mindenképp megér egy sétát, belvárosában lépten-nyomon római kori emlékekbe botlunk, de emellett inkább érezzük  magunkat egy kedves francia kisvárosban, mintsem Itáliában. Ehhez persze hozzájárul a régió olasz-francia kétnyelvüsége is.

                                                                          Aosta 

Éhes magyar gyomornak kellemes a helyi konyha, nem a tipikus olasz mediterrán ízvilág, szeretnek nehéz ételeket enni, előételnek helyi sajtokat, szalámikat, és a fóételek között is kiemelt szerepe van a leghíresebb helybeli sajtnak a fontinanak. Nem lőhetünk nagyon mellé, ha fondutat, azaz sajtfondüt kérünk, amelyet pirított kenyérkockákkal tálalnak,és a csípős hidegben leírhatatlan örömöt okoz a meleg sajt.

                                                                        Fonduta

Aztán miután jól belaktunk, irány a kaszinó. Olaszországban valamiért eléggé sztrikt a szerencsejátékok szabályozása, az egész országban négy kaszinó van: Velencében, Sanremoban, Saint Vincentban, és Campione d'Italiaban, ami ráadásul egy svájci enklávé. Délen konkrétan egy sincs. Gondolhatjuk, hogy ennek micsoda szerepe van abban, hogy itt az egyik legmagasabb a GDP a régiók között. Teli buszok érkeznek egész Olaszországból, és hozzák a pénzüket itt elverni kívánó nyugdíjasokat. Ez komoly. Minden félkarú rablóra jutott egy signora. 

Ha már hegyvidék, legyen kövér, célba lehet venni valameyik 2000 méter feletti síterepet,mi épp Cerviniát választottuk, ami festői orosz-brit enklávé Olaszország területén. Itt is az oroszok hajtják az idegenforgalom motorját, több orosz,mint olasz szót hallottam, felváltva gyönyörű brit angollal, a bárokban, üzletekben cirillbetűs feliratok.Aznap épp nagyon esett a hó,úgyhogy nem elég, hogy a túrára nem vittem fényképezőgépet, a telefonos képek minőségét tovább rontják a légköri visszonyok, gyakorlatilag nem látszott a hótól a hegy . Meg a fától az erdő.

A tanulság már megint az, hogy nincs még egy olyan változatos ország,mint az olasz, mert ugyan mi köze lehet egymáshoz az Aosta-völgynek és pl. Calabriának? Én meg biztosan öregszem, mert most éppen jobban tetszik ez a téli, hegyvidéki romantika.