Hogy mennyire fontos intézmény Olaszországban a kávézás, azt már többször pedzegettem. Nem meglepő az sem, hogy külön iskolákba rendeződnek a kotyogós mosogatásának hívei és ellenlábasai. (arról ne is beszéljünk, hogy megoszlanak a vélemények a kotyogós-kapszulás törésvonal mentén is, én praktikus szempontokból a kotyogóst szeretem, van elég hulladék a világon a apszulák nélkül is.) A mosogatás ellenzői -komolyan- azzal érvelnek, hogy a kávéfőző jobban megőrzi a kávé aromáját, ha nem sikáljuk. Ez valójában csak városi legenda. Bár igaz, hogy megmaradnak az aromák a mokában, de az inkább az égett mellékízt fogja fokozni.
A kotyogóst tehát mosogatjuk, hogy megakadályozzuk a kávé gyártása közben képződött zsírok és olajok túl sokáig érintkezzenek a kedvenc kávéfőzőnk falával, hiszen, ha nem távolítjuk el ezeket időben, akkor a beinduló oxidációs folyamat következtében a kávézás szakrális élményét kellemetlen szagok és ízek tehetik taccsra.
Bizony, minél alaposabban mossuk el kedvenc kotyogósunkat, annál jobban meghálálja majd azt, és engedi szabadjára a benne készülő espresso minden aromáját. Akkor hát jöjjön a tudomány: hogyan is kell elmosni a kávéfőzőt, hogy az utána a lehető éegfinomabb kávét ontsa magából? Természetesen minden használat után mosogatóban lenne a helye, hogy ne legyen elég ideje a felesleges kosznak megragadnia rajta. A mosogatógép nyilván Isten elleni vétek, úgyhogy dobjuk csak a csapba. Az ideális kotyogós- mosogatószer (mert ilyen is van): természetes alapanyagokból készült , pH semleges zsíroldó, lehetőleg illatanyagok nélkül, hogy azok ne keveredjenek a kávé illatával.
A kávéfőzőt darabjaira szedve mossuk el, és nem is rakjuk össze addig, amíg ezek tökéletesen meg nem száradtak. A mindennapos tisztítást végezzük langyos folyóvíz alatt, de a mosogatószert mellőzzük. az alaposabb tisztításhoz rakjuk a tartályba szódabikarbóna és víz keverékét, és főzzük le, majd egy párszor főzzük csak át vízzel, és kész, mindent megtettünk a lehető legjobb kávé-élmény érdekében.
