Aki kicsit is ismeri az olasz munka világát , az tudja, hogy a sztrájk mennyire elkerülhetetlen tényező, mondhatni nemzeti sport.Ugyanolyan fontos, mint a foci, és legalább olyan profi szinten is űzik.A jól szervezett sztrájk ismérve, hogy hétfőre vagy péntekre esik, hogy jól össze lehessen hangolni a hétvégével, és ne okozzon túl nagy traumát az átállás. Nálunk ma volt sztrájk az irodában, úgyhogy közelről is alaposan megfigyelhettem a jelenséget. Rutinos sztrájkolók a sztrájk kezdete előtt negyed órával  a biztonság kedvéért tartanak még egy cigarettaszünetet, majd amikor üt a sztrájk órája, tömegek özönlik el a kávéautomatát. Az automatának egyébként is fontos szerepe van a munkahelyen, hát még sztrájk idején, amikor valamivel csak el kell ütni az időt két transzparensfestés meg zászlólobogtatás között. A mi esetünkben ma a sztrájkolók a cég előtt napoztak, bagóztak és kávéztak kiélvezve az októberi vénasszonyok nyara valamennyi napsugarát. Hasznos azért egy-egy ilyen összeröffenés, legalább olyan munkatársakkal is találkozik az ember, akik másik emeleten dolgoznak, és lehet egymás nyakába borulni, hogy de rég is találkoztunk. Tiltakozás végeztével a megfáradt sztrájkolók a mi esetünkben ebédszünettel zárták a jó hangulatú találkozót, amelynek akkor sikere volt, hogy jövő hétre megint összeszerveztek egyet. Akinek pedig még ez sem lenne elég, mehet pénteken az országos sztrájk keretén belül nagyvárosi terekre zene mellett felvonulni, és vörös zászlót lengetni.