olaszmamma

kalandozások,kóstolgatások,kacarászások és kámpicsorodások Itáliában

Életünk a kalitkában - feljegyzések a karanténból

2020. március 14. 13:32 - ricchiepoveri

Eddig nem volt kedvem írni arról, hogy hogyan is zajlik életünk, amióta pofán vágott a koronavírus.  Ma már kicsit józanabbul látom a helyzetet, a karantén ötödik napján.

Nehezen lehet megfogalmazni az érzéseimet. Az események láncolata otthon is jól ismert. Szombat este (március 7.) kiszivárgott, hogy a kormány a rohamosan növekvő számú koronavírus-fertőzött miatt MÁSNAP lezárja Lombardiát és jónéhány másik olasz megyét (provincia). Ekkor az iskolák már két hete zárva voltak, a lezárás színházakra, múzeumokra, tornatermekre, éttermekre vonatkozott volna elsősorban. A kiszivárgott információk következtében tömegek indultak meg a fertőzés olasz gócpontjából egyrészt a déli régiók felé haza, másrészt Liguriába és Toszkánába a tengerparti nyaralóikba, de nekünk is jutott Piemontban a menekülőkből, akik a sípályák közelében levő házaikba futamodtak. Ez is egy fajta karantén....a helyi polgármesterek nem győznek tiltakozni.

Ez a zárlat március 8-án lépett érvénybe. Az esetek csak szaporodtak, és míg északon már tizennégymillió ember élt a karantén szorításában, délebbre mlg mindig a tengerparton aperoloztak, puszilkodtak és tapogattak. A fertőzések száma pedig exponenciálisan növekedett, Lombardia kórházai az összeomlás szélén, az intenzív terápiás ágyak kifogyva, lélegeztetőgépek szintén.

Március 9-én (hétfő) a miniszterelnök újabb bejelentést tett. Egész Olaszországot védett zónává nyilvánította. Erre az emberek megrohamozták a szupermarketeket, én meg gyakorlatilag egész éjszaka magzatpózban remegtem. Ez a dekrétum még lehetővé tette, hogy a pl. bárok és éttermek  8-18 között nyitva legyenek, és lehetőséget adott még egyéb kereskedelmi tevékenységre. Az otthonunkat csak a legszükségesebb esetben lehet elhagyni, bevásárolni, munkába menni. Ehhez magunknál kell tartani egy igazolást, mert bármikor megállíthat a rendőr és kérheti. A bírság 200 eurónál kezdődik.

Március 11. (szerda). Conte megint szót kért. A napi számadatokból nyilvánvaló volt, hogy nem lesz egy örömóda. Nyolc perc 47 másodperc alatt közölte, hogy ennyi volt, nincs több vesztegetnivaló idő,másnaptól az élelmiszerboltokon és gyógyszertárakon kívül minden kereskedelmi egység zárva. Nekem újabb álmatlan éjszaka, szédülés, magával ragadó örvény.

Nagyon gyors volt a szabadesés, nagyon gyorsan követték egymást a szigorító intézkedések, az egész olyan, mintha elfogyna körülötted a levegő. Vége van a szabad mozgásnak, még sétálni sem lehet kimenni. Nálunk a polgármester a futást kifejezetten megtiltotta, mert mi történne, ha a kibicsaklott bokánk miatt kellene feltartóztatni a sürgősségi eljárás orvosait.

Hogy milyen az élet a karanténban? Bizarr. Mindenki itthon van, ez eleve feszültséget okoz, amikor általában csak este nyolc körül vagyunk jelen teljes létszámban. Én most home office-ból dolgozom, a gyereknek tanulnia kell,mert a lecke folyamatosan érkezik online. Nem mindig van türelmem elmagyarázni a törteket, amikor épp totál másra kellene koncentrálnom.

Sokat főzünk, és nem csak olyan tízperces recepteket, amiket általában megszoktunk, hanem olyanoka, amire egyébként soha nem vennénk rá magunkat. Holnap pl. arancini lesz. Levegőzünk az erkélyen, versenyezünk, hogy ki viheti le a szemetet, monopolyzunk. Így több nap elteltével már elmúlt a kezdeti sokk, ma éjszaka már tök jól aludtam, és a zavart és elkeseredést az elszántság váltotta fel. Végig kell csinálni, ügyesnek kell lenni, minél jobban tartjuk a távolságot, annál hamarabb szabadulunk. Meg kell tennünk a kórházakban küzdő orvosokért, ápolókért, de ugyanúgy a takarítókért és bárkiért, aki azért küzd, hogy leküzdjük ezt a helyzetet. Meg kell tennünk Olaszországért. Olaszországért, aki háboróban áll. Háborúban áll egy láthatatlan ellenséggel, akivel első vonalban orvosaink küzdenek, de akik a mi támogatásunk nélkül megroppannak a teher alatt. Már így is 12 órás műszakokban dolgoznak. A Covid-19 legnagyobb rákfenéje ugyanis az, hogy a betegek elég nagy arányban kerülnek intenzív osztályra, és onnan nem rövid a kiút.

 

Vegyétek komolyan a megelőzést, a COVID-19 NEM egy influenza, ne a Facebook-mémekből és légből kapott statisztikákból tájékozódjatok. Mossatok kezet, fertőtlenítsetek, ha tehetitek ne menjetek sehova, zárjátok ki az életetekből ezt a szart!

A koronavírus nem a szomszéd problémája. Senkit nem vert ki a hideg veríték, amikor Kínában tombolt a fertőzés, mivel milyen messze van. Aztán mindenki az olaszokra mutogatott, de hát azok az olaszok, majd nem repülünk oda, és nem lesz baj. Sőt, elég, ha Milánóba nem repülünk, végülis ez csak az ő bajuk.  Tanuljon mindenki az olasz esetből! Nem lehet félvállról venni. Mindenki maradjon meg a fenekén!

 

A tegnap esti 18:00 órás adatok megyénkénti bontásban:

Itt követhetitek majdnem valós időben az olasz helyzetet.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://olaszmamma.blog.hu/api/trackback/id/tr1815520918

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása