Jó hosszúra nyúltak az ünnepek, a hibridcsaládban konkrétan a december 6-i Mikulás óta folyamatosan ünneplünk, ajándékozunk (hol a Mikulás hol a Jézuska nevében), eszük-iszunk, dalolunk. Szinte megkönnyebbülés, hogy visszaáll minden a szokásos mederbe,mert ez a non-stop mókázás elég kimerítő. Vízkeresztkor azért még érkezik egy utolsó cukorkás és csokoládés kegyelemdöfés a Befanatól.

A Befana egy rút, szakadt cipőjű öregasszony, akinek ugyanaz a munkaköre Olaszországban,mint Magyarországon a Mikulásnak. A jó gyerekeknek édességet (na, meg mostanában Peppa piges vackokat, Monster High babákat, stb.), a rossz gyerekeknek szenet hoz, amiket gondosan egy zokniba rejt el.

A Befana azt az öregasszonyt jeleníti meg, akitől Betlehembe tartva útbaigazítást kaptak a pásztorok, de aki az invitálásuk ellenére nem tartott velük, majd ezt később megbánta, és ment volna a kis Jézushoz, de már nem talált oda. Azóta is bolyong szerencsétlen, és fáradhatatlanul hordja az ajándékokat a gyerekeknek abban a reményben, hogy megtalálja közöttük.

                                                                Befana munka közben