Na erről aztán lehetne hetekig zengedezni, és akkor még nem is kezdeményeztünk pedagógiai vitát a dologról, egyszerűen csak megállapítottuk, hogy valahol homokszem csúszott a gépezetbe.  Mert én még ennyi babakocsiban tolt ötévest, meg cumit nyammogó négyévest nem láttam sehol.

 Megütközéseim a téma kapcsán nagyjából saját olaszországi vajúdásom alatt kezdődtek, amikor két fájás között az akkor már vagy egy napja megszült (programozott császárral, persze) szobatárs cafatosra rágta a fülem a hülyeségeivel, és mivel akkor már vagy két perce ismertük egymást úgy gondolta, hogy csak megosztja velem, hogy ő rendelte a császárt, és már szed tablettát, hogy ne legyen teje, mert szoptatni sem akar. Mondjuk ott, abban a pillanatban kisebb gondom is nagyobb volt a felesleges szájjártatásnál, de az azóta eltelt majd’ három évben volt időm bőven berzenkedni.

Ès persze már megint e fenenagy ellenmondások. Mert hogyafenèbene, de  olasz anyáink imádnak a menő kismama/anyuka képében tetszelegni, de a túlnyomó többségnek azért esze ágában sincs például szoptatni (ezt igazán az értheti, aki küszködött az anyatejért). Engem annak idején a gyerekorvos ki akart tüntetni, és minden egyes alkalommal lelkendezett, amikor meglátott bennünket.  De azért érzik ők, hogy ez nem helyes, és minidg van, valami mondvacsinált ok, ami alapján azt is gondolhatnánk, hogy Olaszország a befelé forduló mellbimbók meg az elapadt mellek hazája, pedig inkább csak a kényelmes mammákè.

Amikor még a mi kis monchichink tényleg kicsi volt, és itthon voltam vele, és napjaink fénypontja a séta volt a parkban, már akkor feltűnt , hogy az olasz anyáknál valami nem stimmel. Teljesen indokolatlannak tartom, hogy négy- sőt ötéves gyerekeket látni babakocsiban, három éves korig minimum alapfelszerelés a cumi meg a pelenka, a játszótéren óvodás gyerekek csőrös pohárból kapnak inni, és sorolhatnám a végtelenségig. Aztán megismerkedtem egy-kát anyukával, és persze mindent megértettem. Vagy legalábbis úgy gondolom. Ezek a szegény babakocsiba kényszerített, "tinikorukig" zöldségpéppel etetett gyerekek is a válság szüleményei. Minden értelemben. beleszülettek ebbe a mai nem túl rózsás szituációba, ahol az esetek nagy részében anya szülés után nem tudott visszamenni dolgozni, vagy egzáltalán nem is volt neki hova visszamenni. Ennek következtében anya mit csinál? Próbálja a saját létjogosultságát azzal igazolni, hogy ANYA, és a gyerek kicsi, és szüksége van rá. Teljesen komoly, hogy nem hagyják felnőni a gyereket, és csecsemőként kezelni ovis korában is. Tényleg tolnak ovis gyerekeket babakocsiban, tényleg pelenkázzák  őket hároméves korukig, és tényleg képesek bébipapikat adni nekik teljesen indokolatlanul. A cumikérdés meg botrányos. A minap volt szerencsém egy általános iskolás korú kisfiút látni cumival....Gratulálok. Aztán persze egy idő után már nem lehet tagadni tovább, hogy a gyerek felnőtt, és nincs szüksége anya féltő gonodskodására, anya társasága meg egyáltalán nem elég. Ilyenkor anya ott áll, hogy harmicpáréves, még nem volt normális munkahelye, szakmai tapasztalata, egyáltalán nem várják tárt karokkal vissza a munkaerőpiacra. Ennek eredménye rendszerint a kistesó, akivel anya megint nyer egy pár évet, és bemagyarázhatja, hogy ő most ANYA. Persze ellentmondás itt is van bőven.Mert a csupa nagybetűs ANYASÁG simán megfér azzal,hogy beprogramoztatják a császárt,  mert hát a természetes szülés mégiscsak kellemetlen, sőt, az én szobatársam a szülészeten már másnap kért magának tablettát, hogy ne legyen teje, mert azért a szoptatás is  elég  melós. Megaüzlet tápszert gyártani Olaszországban az tuti.

Ennek természetesen a párkapcsolatokra is durva kihatása van. mert egy kiegyensúlyozatlan kapcsolat, ahol az egyik fél teljesen  függ a másiktól eleve nem lehet boldog, apának egy idő után tele lesz a hócipője azzal,hogy ő keresi a pénzt, és azt egyre többfelé kell osztani (pont a múlt hétvégén volt egy hosszabb beszélgetésem erről az egyik kollegámmal, aki Dél-kelet Ázsiából importált magának feleséget). Szóval az igazi olaszmammaság mostanában nem az a boldog "körbeugrál hatvan gyerek, én meg kézzel dagasztom a tésztát" idill, de azért ennek a látszatát szeretnék fenntartani, és csinálnak sok-sok gyermeket, és nevelik őket cumival meg (trendi) babakocsival.....