Reggel általában otthon indítok egy tejeskávèval, meg azzal, ami a kezem ügyébe kerül. Na persze véletlenül sem kolbászos rántotta vagy parízeres kifli zacskós, bolti kakaóval (pedig milyen jó is az!), hanem valami keksz, de mindenképp valami édes. Ebbe sikerült belerázódni, ezért is nagy öröm minden hazautazáskor ha valami zsír kerül a gyomorba már kora hajnalban...

Viszont mostanában többször alakult úgy, hogy egyik kedven olasz szokásomnak hódolhattam: a reggelinek a bárban. Ez valójában egy önálló intézmény és pompás találmány.Àltalában mindnekinek megvan a kedvenc bárja, ahova reggel munka előtt berohan, a pultos kedvesen üdvözli, és már készíti a szokásos cappuccinót, kávét, macchiatót, stb., mellé pedig az aktuális cornettót ( a croissant olasz megfelelőjét). Dolgos hètköznapokon a szertartás max. 10 percet vesz igénybe a pultnál, és az ember már rohan is az irodába, a lustálkodós időszakban mondjuk kicsit többet, szépen asztalnál. Èn mondjuk elve imádom a bárokat, teljesen megrèszegít a frissen főzött kávé illata, szeretem nézni az embereket, amint gyorsan felhörpölik a reggeli tejhabost, közben megbeszélik  a pultossal a napi híreket, majd továbbálnak. Egy csészényi idő, amit magunknak szentelünk, aztán gyorsan fejes a mókuskerékbe. Olyan ez a reggeli közösség mint egy kis család, a reggeli pedig egy rítus, amiről nem szívesen mondanak le az olaszok.