Előrebocsátom, hogy én már Magyarországon is nagyon zöld és tudatos szelektáló voltam a lehetőségeinkhez képest, itt meg aztán  ha akarnék sem tehetnék másképp.Szelektálni kell. de még mennyire. Néha hosszas perceket töltök el afölött való morfondírozással, hogy az adott halálraítélt darab melyik szemetesbe kerüljön.Mert van  nekünk öt. A szerves, a papír, a műanyag, a fém-üveg és a behatárolhatatlan. Még okos útmutatót is kaptunk az önkormányzattól, hogy mi hova, mert a baglyok nem mindig azok,amiknek látszanak. Teszem azt a papírtörlő seperc alat szervessé alakul át, ha zsírosat törlünk vele.Ezt is a kisokosból tudtam meg. Aztán nagy kérdés, hogy a borítékok, amelyeken a címzett neve helyén celofánbetét, na ők vajon hova kerüljenek. Nagytestvérük a tésztásdoboz hasonló konfigurációban. És halálosan komolyan veszik. Ha egy társasház egyes kukáiban oda nem illő szemetet találnak a kollektív bűnösség elvét alkalmazzák és jól megbüntetik az egész lakóközösséget. Emiatt kicsit én is paranoiás lettem, és ha vendég jön, tuti, hogy ott koslatok a nyakán, ha valami kidobandóval becélozza a kukákat, nehogy valami Istennek nem tetsző halálos rosszhelyredobálást kövessenel. MOst már csak az a kérdés,hogy Nápolyban miért nem tudják ilyen jól beidomítani a népeket,és miért lepi kedvenc városom utcáit többméter magas szemétkupac.