Olaszmamma nem véletlenül olaszmamma, tartozik hozzá egy kooprodukciós gyerek is, és mivel olaszmamma valójában magyarmamma nyílván jó lenne, ha a gyerek élne ennek minden előnyével. Persze a magyarról sok mindent el lehet mondani, csak azt nem, hogy világnyelv lenne, amely nagyban elősegítené a kozmopolita babérokat, de akárhogy is van, két nyelven szocializálódni ajándék. Régen, amíg itthon voltam magyargyerekkel viszonylag sokat olvastam a kétnyelvű gyerekekről, hogy hogyan fejlődik az agyuk, hogy több tekervényük van (na jó, ez nem túl tudományos, meg nem is pontosan így hangzott ez), de a lényeg, hogy akár hindi, akár joruba, svéd vagy akár maláji a második nyelv, mindenképpen hatalmas lehetőség, mert a kétnyelvű gyerekek egyszerűen sokkal könnyebben fognak harmadik, negyedik meg ötödik nyelvet megtanulni, egyszerűen születésüktől fogva erre vannak predesztinálva.
A nagyon nehéz kérdésaz valójában az, hogy hogyan hozzuk elő a kis passzív kétnyelvűnkből az aktívat . Én a gyerek születésétől kezdve igyekszem csak magyarul beszélni hozzá. Ez viszonylag könnyen megy,amíg ketten vagyunk, vagy amikor Magyarországon hesszelgetünk. Még akkor is tartható, ha csak apa van itthon, mert az évek során már hozzászokott a furcsa hangzáshoz, és bár ő maga nem tud egy értelmes társalgást lefolytatni, a fonalat elkapja, és tudja miről van szó, ha valamit mondok a dednek magyarul, azt meg tudja támogatni olaszul. De már ebben a közegben is borul az egyensúly, mert apával én persze olaszul beszélek, szóval a magyar kommunikáció egyoldalú, felőlem a cukorborsó irányába szűkül.
A szakirodalom, és tapasztaltabb szülők szerint a kétnyelvű gyerekek később kezdenek el beszélni, de akkor mindkét nyelven. Hát , khm. Az első állítás igaz. A miénk kb. másfél-kétéves korában kezdett el komolyabban kommunikálni, itt a fordulópont egyértelműen a bölcsi volt, ahol annyi inger érte már, hogy nem tudott ellenállni, és tökéletesen megeredt a nyelve olaszul. Természetesen a bölcsi karöltve járt azzal, hogy velem egyre kevesebb időt töltött kettesben, háttérbe szorult az életében a spontán magyar közeg, tudatosan kell ráerősíteni. Az időbeosztásunkon sajnos nemigen tudok változtatni, munkába járni kell, pszichés és anyagi integritásom megőrzése érdekében is, de igyekszem a közösen eltöltött időben keményen dolgozni az ügyön. Nem érdekel, ha a rokonok/ismerősök/ismeretlenek/óvónénik nem értik, hogy mit magyarázok, akkor is mindig magyarul szólok a kölökhöz. Ha én olvasom az esti mesét, az mindig magyar. Vannak olyan rajzfilmek, amiket magyarul ismert meg, és nem is hajlandó olaszul nézni. A legújabb a Walt Disney-féle Pinocchio, amit csak magyarul hajlandó nézni , cserébe a Frozent (DROG!) meg csak olaszul, és ha magyarul indítom el, akkor nagy duzzogva kijelenti, hogy nem akarja ANGOLUL. :-) .
Erőfeszítéseim eddig nem mondhatnám, hogy hatalmas sikerélményekhez vezettek volna,de nem adom fel. Amit elértem, hogy mindent megért, ezt már össze-vissza teszteltük, minden magyar utasítást végrehajt, ha megkérem, hogy kérdezzen meg ezt meg azt apától, tökéletesen tolmácsolja a dolgokat. Az aktív része viszont nem akar előbújni. Vannak ugyan szavak, amiket csak magyarul mond (pl.: bugyi - ezt már sikeresen beleverte az olasz óvónénik fejébe is, süti, cipő), és ha nagyon presszionálom, akkor kibök egy-két egyéb szót is. Pont két hete kényszerítettem belőle ki hogy mondja magyarul, hogy "Szeretlek", és mondta. Persze majdnem elbőgtem magam. Nyáron három hétig magyar nagymamával lesz,és utána nem sokkal pedig két hétig az őshazában ilyenkor mindig reménykedek áttörésben. Valaki igazán adhatna egy jó receptet arra, hogy hogyan is lehetne kihozni belőle a hun leánykát.
