Nem újdonság, hogy Olaszországban halálra vagyunk kényeztetve szebbnél szebb tengerpartokkal, városokkal és hogy bármerre is járunk Világörökségbe botlunk. A Cinque Terre, Ligúria déli részének öt pazar elhelyezkedésű kis községe különösen sok látogató szívének kedves. Sziklás partszakaszon, lépcsős szerkezetűen épült az "öt föld"  a hegyoldalon. A panoráma ámulatbaejtő, a városkák vidám, színes épületei elbűvölőek.

Riomaggiore

Mi december végén, a két ünnep között jártunk ott, amiért hálám jeléül mág egy rózsafüzért is elmorzsolnék, el sem merem képzelni, hogy mekkora lehet itt a tömeg nyáron. A téli időszakban nem járnak a hajók Cinque Terrére,  a parkolás problémás,hiszen a parkolók nagy része -teljesen jogosan- a helyeiknek fenntartott,  legegyszerűbbb vonattal nekilátni, hiszen mindegyiküknek van állomása, pikkpakk bejárhatóak. La Spezia állomásáról indultunk. La Spezia a legközelebbi nagyváros, innen egy hétperces vonatutat követően már a riomaggiorei partokon szelfizgethetünk. Ha Cinque Terre Cardot váltunk, korlátlanul utazgathatunk  a vonattal a települések között, aki az egészet be kívánja járni, annak megéri. La Speziából indul a legtöbb túrista Cinque Terrére ezért az állomás alaposan specializálódott a külföldi látogatókra. A Cinque Terre Info Point és az ördögien ügyes zsebesek erre a legjobb példák. Öt perc alatt két távol-keleti utazót zsebeltek ki a szemem előtt  a helyi erők, teljes természetességgel turkálva a táskájukban. A szomszéd vágány melletti peronon meg nyugodtan korzózgattak a rend ravasz őrei. Szóval  a profikra tessék odafigyelni, meg szorosan szorítani a táskát akkor minden rendben lesz.

Riomaggiore

La Speziától a Terrék sorrendje: Riomaggiore, Manarola, Corniglia, Vernazza és Monterosso al Mare. Túracipőben menjünk, mert sokat kell caplatni felfelé, hiszen helyszűkében errefelé elfelé terjszkednek a falvak.  Az attrakció, amit én a legszívesebben jártam volna be, az a Via dell'Amore a Riomaggiorét és Manarolát összekötő tengerparti ösvény, sajnos földcsuszamlás miatt zárva.

Riomaggiore

Az ember úgy élvezi ki legjobban ezt a vidéket, ha csak megy, amerre a szíve húzza, nincsenek kihagyhatatlan műemlékek, látványosságok, összességében kell kiélvezni az egészet. Nekünk oltári szerencsénk volt, mert 17 fok volt december 27-én, úgyhogy a tengerparti relaxból is kijutott, és erre szerintem augusztusban aligha kerülhetett volna sor, a hegyes, sziklás partszakasz miatt a strandolásra alkalmas strandok meglehetősen aprók, főszezonban aligha vethetjük le magunkat spontán valamelyik parton.

Riomaggiore, decemberi lábáztatás

Ha be akarunk kapni gyorsan valami finomat, és nem kívánjuk a gatyánkat otthagyni ezért cserébe, akkor együnk frissen sült halacskákat meg egyéb tengeri herkentyűket, jó sok helyen készítik üket, magunk válogathatjuk össze, hogy mit kérünk a papírtölcsérünkbe, amivel aztán boldogan sétálgathatunk, miközben az olajban tocsogó halacskák fejét harapjuk éppen le.

 A vonat ebben az időszakban kb. óránként jár, ennyi idő elég is arra, hogy körbesétáljuk az egyes településeket, és rácsodálozzunk egy kicsit a tengerre. Cornaglia ez egyetlen, amelyiknek nincs közvetlen tengerparti összeköttetése,és amely nem is igazából a tengerre néz. A többiek nagyjából egymáshoz hasonlóan strukturáltak, pici öböl, lépcsősen épült település, sok amerikai és még több távol-keleti utas.

Vernazza

Manarola

Észak-Olaszországban egyedülálló vidék ez, de nekem valahogy sokkal kedvesebb volt a hasonló jellegű Amalfi-part a Délre oly jellemző rikácsolással meg a citromfákkal. Cinque Terre Portovenerével és három picike szigettel együtt képez Világörökséget, és Portovenere nekem hatalmas élmény volt, külön posztot is megér.