Azaz karnevál idején minden tréfa ér. Az olaszok imádják a karnevált, mi sem állhat a talján ember szívéhez közelebb, mint a maskarába bújás, zene, tánc és felvonulás. Minden egyes településnek megvan a saját hagyománya, akármerre is járunk ebben az időszakban a Csizmában, biztos, hogy belebotlunk egy forgatagba. 

A leghíresebb természetesen a velencei, nem véletlen, hiszen  Velence városa páratlan díszlet egy beöltözős mókához, bár itt kevéssé őrült, annál inkább sikkes a buli, és nem ajánlott azoknak, akik nehezen viselik a tömeget. A helyiek pompás jelmezekben és kifejezéstelen maszkokban  sétálnak fel-alá,és szívesen pózolnak az idelátogatók előtt. A velenceiektől nem áll távol ez a színpadias pávázás, a 18. századra például annyira megkedvelték a maszkviselést, hogy nem csupán karneválkor, hanem minden ünnepi alkalommal felöltötték, úgyhogy a város gyakorlatilag folyamatosan egy álarcos forgatag volt. A karnevált Napóleon betiltotta, majd csak később, az osztrákok ideje alatt éledt fel, de koréntsem a régi fényében. Az egykori pompáját az 1970-es évek végén nyerte vissza, és azóta is maradt remekbeszabott mesevilág.

Viareggio (Toszkána) karneválja 1873-ban született, amikor a város gazdagabb polgárai jelmezbe öltözve vonultak fel az egyre magasabb adók ellen tiltakozva. Ez annyira megtetszett nekik (ugye tudjuk, hogy a sztárjknak, meg a tüntetéseknek külön művészete van errefelé), hogy minden évben farsang idején megismételték egyre látványosabb elemekkel tarkítva.  A kernevál legfőbb attrakciói papírmaséból épített, vicces jeleneteket ábrázoló (gyakran aktualitásokat, politikusokat jelenítenek meg)  díszleteket felvonultató, ún. "allegórikus" kocsik, melyet jelmezesek kísérnek végig a város főútvonalain. A karnevál idején a város terein, kisebb utcácskáiban tánc, zene, kirakodóvásár. 

Az ivreai (Piemonte) karnevál  egy ifjú hölgy, Violetta a város gonosz zsarnoka elleni lázadását idézi vissza, amelyhez a teljes lakosság csatlakozott. A felkelésnek állít emléket minden évben a "Battaglia delle Arance", a narancsviadal,  amikor az ünneplők narancsokkal dobálják egymást. Állítólag közel 400 tonnányi naranccsal támadnak. Ilyenkor a kocsikról dobálók személyesítik meg az elnyomókat, a gyalogos tömeg pedig a felkelőket. A móka nem veszélytelen, ezért a résztvevők védőálarcot viselnek.Az eseményt egy zsűri figyeli, és a csata végén díjakat oszt a legjobban teljesítő kocsik, illetve a gyalogos "egységek" között.

A mamioadai karnevál nekem különösen tetszik, mert az itteni felvonulók, a  "Mamuthones" nagyon emlékeztetnek a mi busóinkra.  A karnevál egyébként is a szárd folklór egyik legjelentősebb eseménye. Eredete kérdőjeles, egyik lehetséges variáció szerint a helyi pásztorok szaracénok felett aratott győzelmét idézi, A Mamuthonesek kifordított szőrmekabátot viselnek,  arcukat fából faragott fekete maszk fedi, mellkasukra és hátukra kolompokat erősítenek, így felvonulásukkor zeng az egész város. Délután indulnak és késő estig menetelnek, útközben meg-megállva egy pohár borra, vagy más finomságra, amit a helyiek ajánlanak nekik.