Trieszt valahogy jó ideig lemaradt a térképemről, pedig átutaztam rajta ki tudja hányszor, de aztán amióta először pillantottam meg a Miramarét, úgy beleszerettem, mint egy tini. Ami szuper, hogy Magyarországról is viszonylag gyorsan elérhető, bár egy olyan non-stop túrát, aminek alkalmával a lenti képek készültek csak elvakult Red Bull fogyasztóknak ajánlok, de jelentem megjárható egy nap alatt. Ha négy körül indulunk Budapestről, kilenc óra tájában már hörpölghethejük a reggeli cappuccinonkat a Piazza dell'Unitán. Mi legalábbis így tettünk, és akkor már beugrottunk előtte Lipicába is.
Trieszt a megtestesült Mitteleuropa,nem csoda, tartozott ide is, oda is történelme során (1954. óta végleg Olaszországé), ráadásul Szlovéniába átjutni annyi, mint átsétálni a nagykörút egyik oldaláról a másikra. Ez a közelség a nyelvhasználatban is megmutatkozik,általánosak a szlovén nyelvű feliratok. Trieszt volt a Monarchia kikötője, ezért nem olyan meglepő, hogy sokszor olyan mintha Budapesten sétálgatnánk. Itt még mindig mélyre lehet tudőzni a Monarchia levegőjét, legpompásabb épületei abból az időszakból származnak. Hatalmas,tiszteletet parancsoló paloták no meg persze Habsburg Miksa egy Adriába nyúló földnyelvre épített mese habbal kastélya, a Miramare.
Ha pedig városnézés közben ahhoz támadna kedvünk, csak ledobjuk a ruháinkat és megmártózunk a tengerben. Homokos part nyilvan nincs, de a tengerparti sétány mentén gyakorlatilag végig le lehet jutni a vízbe, és senki nem néz földönkívülinek, ha csobbanunk egyet. Pazar. Hozzáteszem, ez egy szeptember végi hétvégén történt, aki most indulna, az nyilván kötött pulcsit készítsen inkább.
Egyébként pedig a városban meg megvan benne minden, amit egy olasz várostól várhatunk: római színház, diadalív, hatalmas terek, tengerparti korzó, apácák, bevásárlóutcán tömegelő fiatalok, teraszok, robogók piac, stb., stb., stb. Teljesen odavagyok.
Miután pedig bebarangoltuk a az egészet, és egy kicsit királykisasszonynak éreztük magunkat a Miramare szalonjaiban és kertjében sétálgatva igazán jól fog esni egy hamisítatlan (nápolyi) pizza a kismillió étterem egyikében. Esetleg egy dobostorta egy cukiban, hiszen, mintha már említettem volna, hogy ez itt a Monarchia...
Piazza dell'Unitá, Trieszt legnagyobb tere
Ez nem Budapest
Órákig lehetne bámulni
Egy feketét a vízen
Nincs olasz város római romok nélkül
Jutalomfalat a túra végén (Castello di Miramare)
Kertvége
Külön köszönet PKZ-nak, aki adott a fotózásra is.