Jártunk már Szicíliában, nem is egyszer, Trapanihoz és környékéhez kaptatok tippeket korábban, de megvolt már Siracusa gyönyörű óvárosa és a szuper Lipari-szigetek is, de Palermóhoz eddig még nem volt szerencsénk. Épp itt volt az ideje ellátogatni és igazságot tenni két  táborra szakadt barátaunk között, mert úgy tűnik, hogy Palermót valaki vagy imádja vagy egy élhetetlen, szutykos, kaotikus szemétdombnak tartja.

Palermo nagy város, az ötödik legnépesebb Olaszországban, hihetetlen kulturális örökséggel, elképesztő történelemmel. A főníciaiak alapították, majd a rómaiak kezére került, de jártak itt a vandálok, és a normannok is, mindenki jól felismerhető nyomot hagyva maga után. 2015. óta Palermo, Monreale és Cefalú arab-normann emlékei és katedrálisai az UNESCO Világörökségének részei.

Kezdjétek palermói sétátokat a város kis turisztikai kikötőjénél. A Cala egy pici kikötő, mellette étterem, bár, és egyike a város azon kevés részének, ahol érezhető a tenger jelenléte, mert hiába tengerparti város Palermo, legfontosabb látványosságait a parttól eltávolodva találjuk, és egyáltalán nem a klasszikus olasz tengerparti város, városi stranddal vagy végtelen tengerparti sétánnyal. Palermóban nem lélegzünk tengeri, sós levegőt. Komolyan.

A Calatól, a Porta Felice kapuján keresztül induljatok felfelé a corso Vittorio Emanuelén, ami a város egyik legfontosabb artériája, egy szakaszon sétálóutca, és a tengerparttól egészen a katedrálisig visz. Nagyjából félúton érkeztek majd a Quattro Cantihoz -lánykori nevén Piazza Vigliena – amelynek mind a négy sarkára fantasztikus szobrokat emeltek, amelyek a város négy folyóját, a négy évszakot, a négy legfontosabb Palermóban uralkodó királyt, és a város négy védőszentjét testesítik meg. Igen, ezt így mindet. Innen csak egy ugrás a Piazza Pretoria, a tér, ahol az azonos nevű óriási és meseszép szökőkutat találjuk. Megvoltak a szelfik? Haladjunk tovább.

A Vittorio Emanuele mentén folyamatosan váltogatják egymást az impozáns paloták, a templomok, hogy aztán az egész a katedrálisban csúcsosodjon ki. A 12. században épült templomot egy kellemes park veszi körül. A katedrális történelme során egyaránt szolgált kegyhelyként, erődként és az uralkodók temetkezési helyeként is. A katedrálistól csak pár perc séta a Palazzo dei Normanni, a Normann Palota, ami valaha a Szicíliai Királyság uralkodóinak székhelyeként szolgált.

Kötelező látványosság még a Teatro Massimo, ami Olaszország legnagyobb operaháza, és Európában is csak a párizsi és a bécsi előzi meg, a Via Maqueda sétálóutca, a Villa Garibaldi nevű park pedig magyaroknak külön érdekes, mert itt találhatnánk Tüköry Lajos mellszobrát, aminek most sajnos csak a talapzata található, mert a szobrot 2015-ben ellopták.  A kapucínusok katakombáiban (Catacomba dei cappuccini) nagyjából nyolcezer múmiát őriznek, a legismertebb Rosalia Lombardo, egy 1920-ban tüdőgyulladásban meghalt kétéves kislány teteme, ami a mai naig szinte teljes épségében fennmaradt. Mi a velünk utazó kiskorúra tekintettel nem mentünk el a kriptába, de ti, ha nincs veletek gyengébb idegzetű útitárs, akkor ki ne hagyjátok!

Egy palermói kirándulás elképzelhetetlen anélkül, hogy ne merülnénk el a város számtalan piacának valmelyikén. Ha éhesek vagytok, a Mercato del Capot ajánlom a totális belvárosban, egy köpésre a katedrálistól, ahol bármelyik utcai árusnál isteni arancinókat, caponatat, tengeri herkentyűket ehettek, leöblítve a minden lépésnél kapható, frissen facsart gránátalma- vagy narancslével. A palermói street foodról, majd külön is fogok írni, mert elképesztő az egész, legyen annyi elég, hogy hiába okoskodtam én itt nem is olyan régen arról hogy Olaszországban nincs étkezésen kívüli nassolás, meg menet közben zabálás, Palermóban ebből kb, semmi sem igaz,  a sétálóutcákban minden második üzlet valami harapnivalót árul, és mindenki folyamatosan eszik, ha éppen nem valami súlyos, zsírban sült léppel megpakolt szendvicset, akkor fojtásnak épp cannolót. Szóval menjetek piacra, amelyek közül a leghíresebb a Ballaró, szűk utcákban sorakozó standok, friss hal, hús, zöldség, gyümölcs, csempészcigi Olaszországban teljesen ismeretlen fajtákból. Az árusok folyamatos ordítozásától nekem mondjuk a végére már megfájdult a fejem, de imádtam a forgatagot.

Budapestről van fapados Palermóba,mindenképp megér akár egy hétvégét is, akinek több ideje van, az béreljen autót és járja be  a környéket: Monreale, Cefalú, Castellammare del Golfo szuper kirándulások innen. Ha pedig fürdőznétek, de nincs kedvetek sokat utazni, akkor irány Mondello strandja. Mondello közigazgatásilag Palermo, de mintha egy másik bolygón lenne. Szecessziós villák, fasorokkal övezett utcák.

No, és hogy mennyire kaotikus vagy szemetes végül a város? Hát eléggé. Sokszor fogtok utcasarkon spontán kialakult szemétlerakóba botlani. Itt a szemetelés nem merül ki a csikkek eldobáláásban, gyakran kanapék, kisasztalok, egyéb berendezési tárgyak árválkodnak az útszélen, de egy idő után már fel sem fog tűnni, annyira el lesztek foglalva valamilyen földöntúli szépség befogadásával vagy valami ezerkalóriás uzsonna emésztésével éppen.

Nem véletlenül tévedtetek az oldalamra, valószínűleg ugyanannyira szeretitek Olaszországot, mint én , és az olasz nyelvet is elképesztően fülbecsengő melódiának tartjátok. Ha pedig így van, akkor muszáj megtanulnotok egy-két olyan kifejezést, amikkel az olaszok előszeretettel pakolják tele a diskurzusaikat.

Nem lesz most szó, színekról, számokról, igékről, a családhoz és a lakáshoz kapcsolódó szavakhoz, annál sokkal színesebb nyelv az olasz. Nincs még egy ilyen nyelv, ami ilyen gyakorisággal, ennyire változó értelemben képes használni bizonyos kifejezéseket.

Nos hát akkor, álljunk neki az olasz parolázásnak!

Allora

Allora itt, allora ott, allora  a mondat elején, allora a mondat közepén, allora mint kérdőszó. Szó szerinti jelentése "akkor", de imádnak ezzel kezdeni bármilyen mondatot, ha pedig kérdés formájában (Eh allora?) találkozunk vele, akkor partnerünk nemes egyszerűséggel annyit mond, hogy "Na és akkor mi van?".

Quindi

Szó szerint annyit tesz, mint "tehát", de jelentheti azt is, hogy "után". Orrba-szájba használják.

Va bene

Ezt is megállás nélkül hallani fogjátok. Szimplán annyit tesz, hogy "Rendben van", és mivel az olaszok számára általában mindig minden rendben van (akkor is ha épp földindulás fenyeget), ezért nélkülözhetetlen része lesz a fegyvertáratoknak.

Tanto

Na, ez már haladó szint. Biztosan sokan tudjátok, hogy a tanto elsődeleges jelentése az, hogy "sok". Ez így is van, de imádják csak úgy szinte l'art pour l'art módon belebiggyeszteni a mondataikba, leginkább úgy, mint ahogy a magyar az "úgysem" szót használja.

Non porto l'ombrello, tanto oggi non piove. - Nem viszek ernyőt, ma úgysem esik.

De simán lehet, hogy egy hosszabb gondolatra csak annyival reagál beszélgetőpartnerünk, hogy "Tanto...." . Ekkor valószínűleg arra gondol, hogy úgyis mindegy.

Ecco

Ecco, egy újab szó, amit imádnak túlhasználni. A szótár szerint annyit tesz, hogy "íme", de persze ennél sokkal több. "Ah ,eccolo"  (Itt van), "Eccoci" (mondjuk: megjöttünk, itt vagyunk"). Vagy ha valami hosszabb fejtörés után, homlokunkra csapunk, hogy "Ecco!"

Comunque

Annyit jelent, hogy akárhogyan. Kontextusban azonban torzulhat persze ez is. Az egy dolog, hogy ezzel is szeretnek mondatot kezdeni, bármiről is van szó, de egyébként is imádják.

Non mi puoi aiutare? Grazie comunque. (Nem tudsz segíteni? Azért köszönöm)

Lo faccio, ma comunque non mi piace. (Megteszem, de nem tetszik).

Boh

Fantasztikus, minimalista zörej, mert szónak nem is nevezném. Ezt böfögik ki, amikor lusták arra, hogy azt mondják, hogy "nem tudom" Informális, ne használjátok, ha éppen bankszámlát nyittok, vagy lakóhelyet jelentetek be.

-Chi é lui?- Boh. (Ki ez?- Mittudomén).

Vicces olasz szavakról lesz még szó, addig is olvasgassátók az eddigi okosságokat az áprilisi tréfa és a májusi káosz kapcsán.

1. Torinó, Piemont

Minden kétséget kizáróan Piemont az olasz csokoládégyártás bölcsője és legnagyobb központja. A kakaó az 1500-as évek végén érkezett a piemonti fővárosba, amikor a spanyol Fülöp király lánya, Katalin hozzáment I. Károly Emánuel savoyai herceghez. A csokoládét az európai udvarokban a kezdetekben csak ital formájában fogyasztották.

Az első csokoládézó (cioccolateria), a mai kávéházak elődje, szintén Torinóban nyitott meg 1678-ban. Giovanni Antonio Ari séf kapott ekkor hat évre engedélyt a forró, krémes ital árusítására. Az ezt követő években sorra nyitottak a csokizók Torinóban, így lett a város az európai csokoládéfogyasztás központja, ahol naponta 350 kg-ot gyártottak a finomságból.

Torinóban fejlesztették ki az első olyan gépet is, amely a kakaó feldolgozásával, és annak cukorral és vaníliával történő összedolgozásával az első csokoládészeleteket gyártotta.

A napóleoni háborúk idején kakóembargó alatt volt a vidék és ezt valahogy mégiscsak ki kellett bekkelnie az édesszájú torinóiaknak. A helyi cukrászmesterek kifundálták, hogy a kakaót a Piemontban jól termő mogyoróval helyettesítik, így született meg Torinó ikonikus csokija a giandujotto. Így vagy úgy, de egész Piemont hozzájárult a csokiipar fejlődéséhez. Elegendő az Alba városában székelő Ferrero cégre gondolni, akik először készítettek kenhető krémet a helyi  mogyoróból, és amelyet ma már az egész világon Nutellaként imádnak.

Torinóban a mai napig is olyan világhíres csokoládémesterek dolgoznak, mint Guido Castagna vagy Guido Gobino.

A csokiimádók térképéről nem maradhat le a torinói Caffé al Bicerin, a kávéház, amely 1763. óta fogadja  a csokira szomjazókat, és ahol először készült a bicerin, ez a jellegzetes torinói ital , amely kávé, csokoládé és tejkrém elegyéből készül.

Torinó minden ősszel vendégül látja a CioccolaTo nevű fesztivált, amelyen az olasz csokoládéipar meghatározó tényezői képviseltetik magukat a város legpompásabb terén, a Piazza San Carlón.

2. Modica, Szicília

Északról Dél felé vesszük az irányzt, hiszen a nagy olasz csokitérképről nem maradhat le a gyönyörű szicíliai későbarokk város, Modica. A modicai csokoládé (cioccolato modicano) egy 16. századi erdetű különleges recept alapján készül, állaga és zamata egyedülálló. A receptet állítólag Modica spanyol okkupációja alatt kapták a hódítóktól, akik pedig maguktól az aztékoktól szerezték be. A csokoládé előállítása hidegen történik, hiányzik belőle a modern csokikészítés azon fázisa, amikor a csokoládét magas hőmérsékletre hevítik, hogy tökéletesen sima állagot nyerjen.  A modicai csokoládé annak köszönhetően, hogy készítése sorén nem melegítik a cukor olvadáspontja fölé, kissé darabos, granulátumos jellegű. A modica csokoládé csak kakóból és cukorból készül, nem adnak hozzá kakaóvajat, lecitint és egyéb adalékanyagokat.

Modicában rendezik meg minden évben a Chocobarocco elnevezésű, a város több évszázados hagyományának szentelt csokoládéfesztivált.

3.Perugia, Umbria

Perugiáról már esett szó korábban, hiszen itt rendezik Olaszország legnagyobb csokoládévásárát, az Eurochocolateot minden ősszel. Persze Perugia neve eleve nem ismeretlen a torkoskodók körében, hiszen legfontosabb csokigyárának- Perugina- gyártósorairól kerülnek ki a világszerte imádott Baci pralinék. Tudjátok már, ezek a csókos szájat idéző, (ál)bölcsességeket rejtő bonbonok.

4. Pistoia és a Csokoládé-völgy, Toszkána

Már megint a tosykánok. A Csokoládé-völgy elnevezés egy Prato városától  Pistoiaig terjeszkedő földnyalábot jelöl- A völgy központja Pistoia, ahol a régió legelismertebb csokoládémanufaktúrái működnek. Ennek megfelelően természetesen több szervezett túra is indul az instant örömök felfedezésére. Toszkénéban egyébként már az 1600-as évektól foglalkoznak a csokoládé előállításával, Torinó és Velence mellett Firenze volt az elsők között Olaszországban, ahol termelni kezdték. Nem csoda , hiszen a Mediciek is elég torkosak voltak, és szívesen rájártak az édességre. egyenesen az udvari orvosuk javaslatára. A leghíresebb helyi mesterek közé tartozik Roberto Catinari, Andrea Trinci vagy Andrea Slitti, aki világbajnoki címet is nyert.

Olaszországban mindig is a nemzeti öntudat része volt a muzsika, és amikor már nem az operák áriái és kórusai voltak a popkultúra, akkor a Sanremói Dalfesztivál aktuális slágereit ontotta minden rádió, és fütyülte minden kőműves. Vannak olyan sztárok, akiket mindenki imád: Vasco Rossi, Fabrizo de Andre lehgalább annyira  megtestesítik az olasz egységet, mint a  tészta vagy a kávé.

Muzikális nemzet ez tehát, és a számtalan állócsillag mellett jópár egyslágeres, a süllyesztőben sebesen eltűnt sztárocskát is kitermeltek már, akiknek a dalait a mai napig nem sikerült kiírtani a füleinkból.  Világhírre is törtek , eszem a szívüket, hagyták a világ legdallamosabb nyelvét a francba, és angolul próbálták meghódítani legalább Európát, egész jó eredménnyel, mert az itt csokorba szedett slágereket Magyarországon is előszeretettel tekertük vissza a kazettás magnón. Tessék, az utóbbi évtizedek, legemlékezetesebb angolszásznak álcázott olasz dalai:

Gazebo: I like Chopin

Olyannyira eljutott magyar földre, hogy- mondjuk úgy- Kozsót valószínűleg ez a dal" inspirálta" az Ámokfutók Meghalok, hogy ha hozzám érsz című remekművének "megírására".

2. Ivana Spagna: Call me

Spagna Olaszországban nem számít hullócsillagnak, de nemzetközi karrierjéből ezen a számon kívül mást nem nagyon lehetne megemlíteni. Nosztalgiapartik kihagyhatatlan darabja.

3. Raf: Self control

Raf videója maga a megtestesült 80-as évek. Szőke cicababák, egy helyben vonagló latin szerető, szintetizátor.

4. Sabrina Salerno: Boys (Summertime love)

Ha a lányok csak a dallamra és a nem túl bonyolult szövegre emlékeznek,a fiúk memóriájában biztosan élénken él még a videó - és Sabrina kivillanó mellbimbója - is.

5. Gala: Freed from desire

Egyetemista éveim egyik aláfestő zenéje. Galáról azóta sem tudni semmit, de ez a szám, és az ezt követő Let a boy cry és a Come into my life tök jók voltak!

6. Alexia: Happy

A 90-es évek nyári slágereinek minden kötelezó eleme, bugyuta szöveg, haspóló. Happy!

7. Eiffel 65 : Blue (Da Ba Dee) 

Nem tudok rá mit mondani. Rettenet. Az azóta a süllyesztőben keresendő bandát Torinónak köszönhetjük. Büszkék vagyunk?

8.  Moon Ray (Raggio di Luna): Comanchero

Nehéz eldönteni, hogy komolyan gondolták-e ezt a klipet, de  valószínűleg 1984-ben nagyon menő volt a  fejpántban aerobikozás.

9. Corona: Rhythm of the night

Ugye, hogy nem sejtettétek, hogy emögött a remek eurodiszkó darab mögött is olaszok bújnak meg?

10.  Righeira: Vamos a la playa

A bónusz, mivel ők nem az angol, hanem a spanyol nyelvvel próbáltak kitörni az olasz monotonitásból.  Érdemes megnézni a videót hihetetlen kép világa miatt. Az előadók egyébként torinóiaik, és manapság a környékbeli falunapokon hakniznak.

https://youtu.be/sTsVJ1PsnMs

A folyó 2020 méter magasan ered a piemonti Nyugati-Alpokban, a Monviso egy fennsíkján. Egy sziklára írt “Qui nasce il Po”, azaz itt születik a Pó felirat jelzi a forrást. A 2017-es év első nyolc hónapjában tapasztalt rekordszárazság miatt azonban olyannyira meggyötörte itt a természetet, hogy a forrás körüli kövek teljesen szárazak: egy csepp víz sincs most errefelé.

Nem kell különösebben magyarázni, az okokat hiszen saját izzadságtól fulladozó bőrünkön tapasztaltuk az idei nyár afrikai forróságát. Lassan évtizedek óta hallgatjuk a híradásokat a klímaváltozásról, globális felmelegedésről, de amikor ilyen közelről csap arcon, az azért eléggé vérfagyasztó. 1800 óta nem kúszott olyan magasra a higany a hőmérőben, mint idén nyáron, és a kánikula nem csak a szokásos hónapokra, azaz júliusra, és augusztusra korlátozódott, hanem már júniusban dőltek a rekordok.

Nem először fordul azért elő, hogy száraz a forrás környéke, de semmiképpen sem normális a helyzet, ezért a meteorológusok, vízügyi szakemberek megnyomták a piros gombot, és a monitorra szegezett tekintettel várják a feloldozást hozó esőt. Nem tudom, hogy mikor jön, mert még minidg spagettipántban járunk be a munkahelyre….

Olaszországban ugye az a csúcsszuper, hogy van itt minden, mint a búcsúban. Akinek  a tengerpart a mindene, az kap belőle rosszullétig, a hegyekkel ugyanez a helyzet, a reneszánsszal Dunát, azaz Teverét, Pót, esteleg Arnót lehet rekeszteni. Miért is ne férne bele ebbe a képbe, hogy az olaszoké Európa legnagyobb erődje is?

Fenestrelle egy alig több, mint félezer lakosú, valaha szebb napokat is megélt falu, ami igazi kincset rejt. Fenestrelle erődjét Torinótól egy óra autózásra találjuk, és ha éppen úgy adódik, hogy az olasz Alpok nyugati végeinek síparadicsomaiban: Sestriereben vagy Bardonecchiában jártok, ki ne hagyjátok!

Az erődrendszer az Alpok hegygerincére épült 3 km hosszan, 635 méter szintkülönbséggel. A területe 1.350.000 m². Igen. Annyi. Két rekordokat döntögető lépcsősora van: egy külső, ami 2500, és egy fedett, ami 4000 lépcsőt számlál. Ezek alapján a világ második legnagyobb katonai építménye a kínai nagy fal után, és az egyetlen , nagyjából eredeti állapotban  fennmaradt 18. századi erőd Olaszországban .

Fenestrelle erődjének tervét Ignazio Bertola építész készítette II. Viktor Amádé megrendelésére, aki egy olyan védelmi rendszert kívánt építtetni, amely telesen lezárja a a Chisone folyó völgyét az idegen hadak elől. Az építkezés 1728-ban kezdődött, és 122 évig tartott. Ahogy mondani szokás Róma sem egy nap alatt készült. Fenestrelle meg főleg.  A munka dandárján az építkezésen dolgozó munkások száma elérte a négyezret. A falak egy részét a hegytetőről lefelé haladva építették, hiszen mégiscsak hülyék lettek volna felfelé cipelni a köveket. Az építmény több egymáshoz kapcsolódó, bástya és torony összeköttetésével alkot egy teljes egészet. A vele kapcsolatban legtöbbet emlegetett 4000 fedett lépcsőfokot (jó, 3996, de higyjétek el, hogy mire megmásszátok tízezernek tűnik) két méter vastagságú falak védik, amelyek végtelen alagútként haladnak végig a hegy gerincén. A lépcsőket végigszántani nem egy leányálom, mivel öszvérekre tervezték őket, emberi lépéshez mérten igen kényelmetlenek, ráadásul az alagút meglehetősen sötét, csak lövészablakok szakítják meg a falak mogorva monotóniáját.

Fenestrelle elsősorban katonai – védelmi szerepet töltött be, de remek adottságainak köszönhetően – rideg időjárás, hegyektől elzárt terület- börtönként is funkcionált, ahová hivatásosokat és civileket is zártak. Olyannyira, hogy próbáltak itt jóra nevelni elkanászodott gyerekeket is, akiket egyenesen a szülők hoztak ide, amikor már eélegük volt abból, hogy sokat firkéltak otthon  a falra. Fenestrelle a leghírhedtebb olasz bötrötnök közé tartozott- többször említik a Monte Cristo grófja című könyvben is – a rabokat láncon, egymáshoz kötözve tartották.  A katonai fegyházban pedig  az ellenséges haderők fogylul ejtett tagjait nevelték át, hogy utána az olasz hadseregben szolgálhassanak. Egyszerőbb volt ugyanis egy hónapig átnevelni egy már képzett idegen katonát, mintsem a nulláról felhozni egy lelkes olaszt.

Az erőd azonban nem csak fal, hiszen egy időben már annyira kinőtte magát, hogy van itt kát nagyobb épület is: az egyik a tiszteké – itt működött  a börtön egy része is- a másik pedig a parancsnoké volt, ahol családjával együtt élt. Felesége az egyetlen nő volt többezer itt szolgáló férfi között.  Ma az erődbe lépve az ún. Piazza d’Armin találjuk maghukat, e tér két oldalán vannak az épületek velünk szemben pedig egy templom.

Jelenéleg önkéntesek szerveznek vezetett látogatásokat, amiből a rövidebb három órás, a hosszabb hét órán keresztül tart, testedzésnek s tökéletes, ami közben a szem is bőséggel kap legelnivalót, hiszen az eődből pazar kilátás nyílik a völgyre és az azt körülölelő hegyekre,  aszellemről pedig ne is beszáljünk, a felkészült idegenvezetők olyan szenvedéllyel kísérnek minket végig az erődön, hogy simán Napóleon korában érezzük magunkat. Tökéletes program.

Calabria, az olasz csizma egész orrát elfoglaló régió még mindig csak feltörekvőben van, ami az idegenforgalmat - és sok egyéb mást- illeti, pedig felesleges ecsetelgetni, hogy micsoda potenciál rejlik ebben a csaknem 800 km tengerparttal rendelkező csodálatos vidékben. Ami jó hír, hogy a fapadosoknak köszönhetően most már Magyarországról is könnyen megközelíthető, ami rossz, hogy azért autó nélkül itt sem sokra megyünk.

Olaszpapa gyökerei miatt mi egy időben egész gyakran jártunk Calabriába, mondhatni, hogy nekünk Calabria a balatoni nyaraló, úgyhogy egy-két bennfentes tippem akad majd. Calabriába megy Budapestről közvetlen járat, Lamezia Termébe, de figyelem, nézegessétek jól a térképet, mert egyes calabriai városokat lehet, hogy ugyanannyi idő alatt értek el Nápoly vagy Bari repülőteréről (ahova szintén könnyű eljutni), mint Lameziából.

Amikor az olaszok éppen nem hófehér otthonaikba menekülnek a nyári forróság elől, nem zárkóznak el a városok szivárványszínűre pingálásától sem. Ki azért, hogy már messziről felismerje, ki passzióból, de annyi biztos, hogy vannak olyan itáliai városok, amikről az ezáltal a  színkavalkád által okozott folyamatos vigyor jut eszünkbe. Íme a legjobban sikerült darabok.

1.  Varenna (Lombardia): a Comói-tavat nem nagyon kell bemutatni, már George Clooney is szerelembe esett vele,és ez egész Olaszország egyik legsikkesebb környéke. Varenna egy XI. századi halászfalu, legalábbis annak született, de ma már nem igazán találunk kérges kezű halászembereket a tavon, inkább menő bárkákkal pávázó VIP-ket. Kihagyhatatlan a  Villa Monastero, a sportosabb látogatók számára pedig a Viandante-ösvény,amely az egész környéket jól bejárja.

 2.Comacchio (Emilia-Romagna): Comacchio a Pó-deltájának egyik legfontosabb települése, amit a földtől elrugaszkodottak “kis Velence” néven is emlegetnek, de azért álljon meg a menet. Rendben, hogy lagúnás szerkezet, oké, hogy a sárgától a pirosig mindenféle színekben pompáznak a házak, de Velencével nem említeném egy napon. Egy kirándulást azonban mindenképpen megér. Különlegesség, hogy az itteni konyha szerves része az angolna. Egy falatot?

3. Burano (Veneto) : A színes városok netovábbja, a csúcs, maga a szivárvány. A velencei lagúna egy szigetén találhatjuk, és a városból is könnyen megközelíthető vaporettóval. Kihagyhatatlan élmény, ha egy napnál több időnk van Velencére, és nem épp a karneválra jöttünk. Csak szólok, hogy itt is van egy ferde torony.

4.Riomaggiore (Ligúria): A  Cinque Terrét La Spezia felől megközelítve Riomaggiore az első falu, ami az utunkba akad. A miniatűr öblöt körülölő színes épületek tökéletesen illeszkednek a hegyoldalba. Nem véletlenül képezi a Világörökség részét.

5.  Positano (Campania): Positano az Amalfi-partvidék egyik legkedvesebb települése. Nyáron zsúfolásig teli, és több angol szót hallani, mint olaszt, ezért is javaslom a főszezonon kívüli látogatást. Positano színpompás villái nagyon kis területen épültek, és az is hegyoldal, úgyhogy gyakorlatilag az egész város a magasba tör, csak a tenger vízszintes. Lehet romantikusabb bármi egy itt váltott csóknál?

6. Camogli (Ligúria):  Genova közelében találjuk ezt a szuperhangulatos kis halászfalut, amelyet az “ezer fehér vitorlás” városának is becéznek. A tengerparton színesre festett házak sorjáznak, amelyek különlegesen szép látványt nyújtanak a várost határoló hegyekről bámészkodva. Kihagyhatatlan a focaccia, a pizzához hasonlatos, olajjal bősegesen átitatott lepény.

7. Procida (Campania): a Nápolyi-öböl egy kis szigete Capri és Ischia mellett. A sziget területe alig 4 km2 , és építészetét  pasztellszínűre festett házak jellemzik. Ez a fajta pingálás azt szolgálta, hogy a halászok már messziről a tengerről felismerjék saját otthonukat a parton. A szigeten az utóbbi években kezd mozgolódni az idegenforgalom, elsősorban a Tehetséges Mr. Ripley és a Neruda postása című filmeknek köszönhetően, amelyeket részben itt forgattak.