olaszmamma

kalandozások,kóstolgatások,kacarászások és kámpicsorodások Itáliában

Szicíliai 48 óra és a bordélyból lett pizzéria

2016. március 10. 12:28 - ricchiepoveri

Imádjuk a fapadosokat, néha teljesen meglepő időpontokban állnak elő ellenállhatatlan akciókkal, így alakult az, hogy Olaszpapa születésnapját a szomszédos Valle d’Aosta remek fürdői helyett Szicília tengerpartján ünnepeltük. Mit nekünk ez az ezer km távolság légvonalban.

14057805833_f36344deac_k.jpg

Trapaniba utaztunk, ahová elég sok diszkont járat repül, és ami kifejezetten jó bázis lehet akár hosszabb nyaralásokhoz is.  Ez ugyebár egy “belföldi” járat volt, annak minden bájával, én már a beszállásnál nagyon jól szórakoztam, a délolaszokat véletlenül sem képesek a fapadosok szigorú, poggyászokra vonatkozó szabályozását komolyan venni. Így esett az, hogy szerencsétlen stewardessek fél órát töltöttek a hatalmas “ugyanmárezcsakkézipoggyász” bőröndök kalaptartóba tuszkolásával, a szabálytalankodó utasok hangos elégedetlenkedése mellett.  Trapani reptere elég kicsi, és a belvárostól autóval legfeljebb fél óra.  A  fapados jegy mellé elég olcsón lehet autót bérelni, és ez nélkülözhetetlen Szicíliában.

2127609771_e9b1c7da56_b.jpg

Trapani egy hetvenezres lakosú kikötőváros, Palermótól 100 km-re, a sziget északnyugati partján. A só és a vitorlák városának is hívják. Ez előbbi azért ragadt rá, mert gazdaságában kiemelkedő szerepet játszik a sópárlás, a város határában található sópárlókhoz érdemes egy félnapos kirándulást tenni, egyrészt a katonás rendben egymás mellett sorakozó szélmalmok látványa, másrészt a természeti értékek miatt is. Ha az ember nem februárban megy, akkor flamingókkal is találkozik.

20160213_145602439_ios.jpg

20160213_150954750_ios.jpg

Miután kisétáltuk magunkat a sópiramisok, medencék és malmok között, továbbállhatunk, és szentelhetünk pár órát Trapani városának. Trapani egy hosszúkás földnyelvre épült, ezért szinte az egész belvárosban érezhető a tenger közelsége. A korzózás nem fog csalódást okozni, barokkosan díszített paloták, széles sétálóutca, ami az idő előrehaladtával egyre inkább benépesedik. Hihetetlen de szombaton kora délután szó szerint egy lélek sem jár a központban, este tízkor pedig egy tűt sem lehet elejteni a Corso Vittorio Emanuelén, ami a fő artéria.

2545227573_8b58b8d864_b.jpg

Kihagyhatatlanok a városfalak, és a Torre di Ligny, a torony, amely eredetileg a törökök támadásaitól óvta szigetet. Az 1600-as évek végén épült, de csak a 19. század elején kötötték össze a szárazfölddel.  Ma múzeum.  A toronytól északi irányba haladva kellemes sétát tehetünk, ha nem fújja le  a fejünket a szél (az év egyetlen olyan hétvégéjét sikerült kifognunk, amikor nem süt a nap, sőt még egy esernyővásárlással is meg kellett támogatnunk a semmiből mindig alegjobb pillanatban előbukkanó utcai árusokat). Ebbe az irányba haladva érhetjük el a város homokos strandjait is, de sajnos ez most nem volt időszerű.

9083409784_0e0cee5ac8_b.jpg

A vacsorával nem nagyon találhatunk mellé, délen mindenhol jól főznek, mi a szállásunk recepciósának tanácsára egy hagyományos vendéglőbe mentünk, ahol kuszkusszal tömtük magunkat tele. Szicília meglehetósen közel van Afrikához, és a konyhában elég komoly az arab befolyás, olyannyira, hogy Trapani környékén a kuszkusz a jellegzetes helyi fogás, bármilyen formában. Én speciel halászlével (nem pont a szegedi típusúval) nyomtam be. Az édességek hihetetlenül finomak az egész szigeten, a legtöbbjük alapja a ricotta vagy pisztácia, és nem lehet mellélőni, egyik jobb, mint a másik.

Ha autóval vagyunk egy fél napra mindenképp nézzünk el Segestába, a városba, amit Virgilius szerint Aeneas alapított, hogy idősek és nők itt pihenjék ki magukat. Ma a régészeti emlékei miatt járunk  erre, az ókori templom és színház hihetetlen látványt nyújtanak.  az 5. századi templom egy hegy tetejéről parancsol tekintélyt. Tőle kb. másfél km-re építették a színházat, ahová fel lehet sétálni, de busz is visz, ez erősen ajánlott, mert hegyre felfelé kell caplatni végig. A négyezer fős színházból pazar kilátás tárul elénk Castellamare öblére , és ha nem túl sok a látogató, akkor kipróbálhatjuk a tökéletes akusztikát is.

Kötelező program egy séta Ericében, ami egy Trapanival gyakorlatilag teljesen egybenőtt kisváros a monte Erice tetején, 750 méter magasan, tökéletes panorámával, olyannyira, hogy derűs időben az Etnáig ellátni, pedig az barátok között is kb. 350 km-re van innen légvonalban. Erice középkori városmagja gyakorlatilag érintetlen és tökéletesen ileszkedik a terület hegyvidéki morfológiájához.  A város alapja egy tökéletes háromszög,  az őt körülvevő falakat pedig normann korból származó kapuk szakítják meg.  Az egész város olyan, mintha időutazáson lennénk,főleg, hogy a februári zimankóban rajtunk kívül egy lélek sem volt ott, csak a mi lépéseink kopogását lehetett hallani a az utcaköveken.

6150706442_7d5f9eaf87_b.jpg

4498604806_e987f5d9cf_o.jpg

A szicíliai konyha mennyei, és folyamatosan dorbézolhatunk arancinikkel, caponatakkal,  mindenféle tengeri herkentyűkkel, de Trapaniban járva egy estét érdemes arra szánni, hogy megkóstoljuk ahelyi pizzát, a rianatát. Ennek legautentikusabb lelőhelye Calvino pizzériája, ahová foglalás nélkül be sem jutunk, annyira tökéletes itt ez a vastagtésztájú, paradicsommal, szardellával, fokhagymával gazdagon megpakolt pizza, amelyet- miután kiszabadul a sütőből-  megkennek olajjal. Calvino pizzériájának pikantériája, hogy korábban egy másik bizniszt folytattak az üzletben. Bordélyház volt. Ez magyarázza, hogy miért is van az, hogy a vacsoránkat egy szűk folyosóból nyíló kicsi szobákban fogyaszthatjuk el, amelyekben annak idején nem feltétlenül a kulináris gyönyöröknek áldoztak.

20160214_192243492_ios.jpg

Ha 48 óránál több időnk van és/vagy nem az év egyetlen szélviharos-esős hétvégéjét sikerül kifognunk, küötelező program az Egadi-sziegetk valamelyikének a meglátogatása. Az Egadi-szigetcsoport három szigete, Levanzo, Favignana és Marittimo a szicíliai partoktól kb. 7 km-re fekszenek Trapani és Marsala között.  A legnagyobb Favignana, ami egyrészt valószínűtlenül szép tengere és sziklás partjai, másrészt az évszázados hagyományokkal bíró tonhalhalászatáról ismert.   Az első itteni tonhalcsapdákat még az arabok építették a IX. században, és  ahagyomány azóta is él, bár a zsákmány egyre szűkösebb, a földközi-tengeri tonhalállomány vészes csökkenése miatt.  Az errejárók adózzanak inkább a strandisten oltárán.

5887368879_078272238e_b.jpg

 

5887365939_f0612203f9_o.jpg

Szólj hozzá!
Címkék: utazás Szicília

A bejegyzés trackback címe:

https://olaszmamma.blog.hu/api/trackback/id/tr618460026

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.