Közeledik a karácsony, az üzletek ünnepi gúnyát öltenek, minden csillog meg villog, a szeretet jegyében az ajándékvásárlás közepette eszetlenül tülekedünk, minden piros meg fehér, esetleg kék, szóval Olaszországban ezerrel indul a panettoneszezon. Onnan lehet biztosan tudni, hogy itt az ideje elgondolkodni az ünnepi bevásárlólistán, hogy a boltokban halomban állnak a panettonék és pandorók, mint az olasz karácsony megkerülhetetlen résztvevői. Egyesek megrögzött panettone-rajongók, mások (például én) véletlenül sem lennének hűtlenek a pandoróhoz. De hogy hogy is születtek ezek a mennyei finomságok?
Az első írásos bizonyítékok arra vonatkozóan, hogy vallásos ünnepeken, különösképpen karácsonykor az olaszok szerettek különféle ízesített kenyereket fogyasztani, a XI. századból származnak. Az elbeszélések szerint a család összegyűlt a feldíszített kandalló mellet, és a családfő felvágta a kenyeret, amelynek kérgét megőrizték, mert úgy tartották, hogy gyógyhatású, különösen jól orvosolja a torokfájást. Ennek a kenyérnek a leírása nagyon hasonlít ahhoz, amit ma panettonénak nevezünk. A panettone neve is a pane-kenyér szóra utal, miélánói dialektusban, ami szívesen használ kicsinyítőképzőket.
A panettone Ludovico Sforza milánói herceg uralkodása óta, azaz a 15. századtól készül a mainak megfelelő módon,és ez a kelt édesség, amelyet a kezdetekben csak Milánóban fogyasztottak, gyorsan meghódította egész Itáliát. Manapság már Magyarországon is szemnbejön velünk a hipermarketekben az olaszországihoz képest horror áron.
A panettone édes, kelt tésztája liszt, víz, vaj és tojássárga keveréke, amit kandírozott gyümölcsokkel,óriáscitrom és narancs reszelt héjával és mazsolával gazdagítanak, majd megtöltik vele a kifejezetten erre a célra használatos papírformát. A formát nem kell teljesen megtölteni, hiszen a sütóben pont annyira kel majd meg , hogy kiemelkedik a formából. A papírt nem veszik le róla miután kikerül a sütőből, azzal együtt kerül a tányérra.
A pandoro Verona jellegzetes édessége, alapja nyolcágú csillag, tésztája liszt, cukor, tojás, vaj, élesztő keveréke. Eredete után kutakodva kiderül, hogy ez a jellegzetes olasz sütemény talán Ausztriából származik, és őse az űn. "bécsi kenyér", más források szerint a i.sz. első században született, idősebb Plinius idejében, aki írásaiban megemlít egy Vergilius Stefanus Senex nevű péket, aki a pandorohz hasonló süteményt készített. Megint mások úgy tartják, hogy a pandoro a "pane de oro" (aranykenyér) nevű édesség leszármazottja, amelyet egy időben a gazdag velencei családok asztalán szolgáltak fel.
Ami bizonyos, hogy a modern pandoro 1894-ben-ban született, egy veronai édesség, a nadalin továbbfejlesztéseként, és Domenico Melegatti szabadalmaztatta. A pandorot a panettonéhoz hasonlóan leginkább kartondobozban árulják egy kis zacskó porcukorral együtt, amellyel a felszolgálás pillanatában szórják meg.
Javában benne járunk az ünnepi készülődésben, az olasz munkáltatók feltöltik a raktárakat, hiszen elképzelhetetlen,hogy a decemberi fizetés mellé ne érkezzen egy üveg prosecco és egy pandoro vagy panettone, ugyanúgy jár ez az alkalmazottaknak, mint az üzleti partnereknek, így ünnepek után olyan készleteink szoktak lenni, mint a három nővérnek szamovárból,a legutolsó tavalyit pont egy hónapja dobtam ki,de Vízkereszt után már szinte szentségtörés ezt reggelizni.
A sarki kisbolt készlete
