olaszmamma

kalandozások,kóstolgatások,kacarászások és kámpicsorodások Itáliában

A Csizma sarka az új Maldív

2015. szeptember 03. 10:19 - ricchiepoveri

Idén nyáron gyakorlatilag az egész környezetem az olasz Csizma sarkában, azaz Pugliában nyaralt, úgyhogy én sem hagyhattam ki az élményt. Jártam már itt hét évvel ezelőtt, de az emlékek már kissé megkoptak,nem ártott nekik egy kis frissítés, nekem meg aztán főleg nem. Puglia hatalmas régió, és a 762 km hosszú tengerpartja mellett bőven büszkélkedhet kihagyhatatlan látnivalókkal. Magyarországról Puglia északabbi része érhető el viszonylag egyszerűen, hiszen van fapados Budapest és Bari között, és nem kétlem, hogy errefelé is elég menő a nyaralás, de ha valaki délebbre merészkedik, az biztos, hogy csodát lát. 

Dél-Olaszország egyébként is a szivem csücske, és minden nyáron hízlaljuk magunkat egy kicsit Calabriaban, de a Csizma orra és sarka még ha nem is Mako és Jeruzsálem viszonyaban van, de azert a vadregényes és komor Calabria sokban különbözik a sokkal rendezettebb és vidámabb Pugliátol.

A Salentói-félsziget a Csizma sarkának is a legsarka, az Adriai- és a Jón-tenger által határolt földnyelv, és a csodálatos Olaszország minden kétséget kizároan egyik legszebb vidéke. A jón-tengeri oldalon végtelen, homokos partokkal, és a kék és zold ötven árnyalatában pompázó tengerrel, az adriai partokon pedig sziklákkal határolt apró, homokos öblökkel. Egyszerűen pazar.

Egy hetet töltöttünk Salentón, lehetetlent nem ismerve pakoltuk a kilométereket a kocsiba (még ha repülővel is érkezik az ember, autot bérelni legalább pár napra muszáj, hogy körbenézhessünk, mert a közösségi közlekedés nem túl közönségbarát),de így is ki kellett hagynunk egy-két kötelező elemet.

img_2193.JPG

Salento legdélebbi pontja Santa Maria di Leuca, ahol még sziklákról vethetjük magunkat a habok közé, miután lefényképeztük magunkat az olasz keleti part legdélebbi pontjával  (Punto Ristola) és a világítótoronnyal a háttérben, esetleg bejártuk a katedrálist. Leucától északi irányba csorogva a parton egyik ámulatbol eshetünk a másikba. Az itteni települések legtöbbjének neve a Torre - torony - szóval kezdődik, utalva a parton fegyelmezetten sorjázó őrtornyokra. Egyik part szebb, mint a másik, mellélőni nem nagyon lehet akár Torre Vado, akár Torre Pali szuper választás, ha pedig valami nagyon trendire vágyunk mehetünk a Salento Maldívjának becézett Pescoluse strandjára, ahol nem csak a környezet parádés, de a szolgaltatások is kiemelkedőek: lehet lovagolni, baldachinok alatt élvezni a napot, és távozáskor le is mossák a kocsinkat, ha nagyon megviselte a homok.

 

Legalább három várost kötelező lenne megnézni, ha astrandolások közepette belefér az időnkbe: Leccét, Gallipolit és Otrantót. Lecce az olasz barokk fővárosa, mi az idén kihagytuk, egyrészt mert már láttuk, másrészt mert az egy hétbe tényleg nem fért bele egy egész napos városnézés (ugyanis Leccére ennyit kellene szánni). Gallipoli város két jól elhatárolható részre oszlik: egyik része, a cittá vecchia (óváros) egy kis szigeten fekszik, amelyet egy XVI. századi híd köt össze a borgóval, amely a város modernebb részét takarja.

img_2074.JPG

 

Az óvárosba érkezve egyből a XIII. századi Aragoniai kastéllyal találjuk magunkat szembe, amelyet szinte teljes egészében körbeölel a tenger. Az óváros építészetének egy részét a barokk jellemzi, túlzó díszítettségével. Legfontosabb látnivalója a Sant'Agata székesegyház. Az óvárosnak utánozhatatlan a hangulata, végigsétálhatunk a falai mentén, bekeveredhetünk labirintusszerűen kanyargó utcáiba, ahol konkrétan betekintést kapunk a délolasz családok életébe, hiszen a forró időjárás miatt az ablakok tárva-nyitva, a helyek pedig emellett élik a mindennapokat. Egyebekben az egész cittá vecchia tele van éttermekkel, bárokkal, teraszokkal, nyüzsögnek a terek. A városközponttól kissé eltávolodva pedig 20 km strand vár, mi épp Baia Verde partjainál ejtőztünk.

img_2080.JPG

 

Otranto a Salentói-félsziget adriai oldalán varázsol el minket. Itt van Olaszország legkeletibb pontja (Punta Palascia), és óvárosa (borgo) az egyik legszebb Olaszországban , és erről papírja is van :-).  Szerkezetiéleg eléggé emlékeztet Gallipolira,hiszen itt is egy erődszerű vár mellett elsétálva jutunk be a kacskaringós utcákkal teli központba, itt is sétálgathatunk a városfalak mentén, és leugorhatunk egyet mártózni a tengerben akár a belváros mellett közvetlenül.

 

Jobban járunk azonban, ha elkocsikázunk a várostól északra található Baia dei Turchi (a törökök öble) strandjaihoz. Itt sziklás partszakaszt tagolnak aprócska , keskeny öblök, a víz pazar, igaz, hogy egy hosszabb séta a bozótósban , mire eljutunk a parkolóból tengerhez, de mindenért kárpótól a látvány, ami előbukkan, amikor kilépünk az erdőből.rsz_dscn1455.jpg

img_2171.JPG

 

Puglia nagyon menő, és most csak rohanva soroltam végig a Salento legfontosabb állomásait. Egy hét nem elég, ha a hedonizmus oltára mellett a kultúrának is áldozni kívánunk,de kettő is veszedelmesen hamar repül itt el annak ellenére, hogy azért Dél-Olaszországban eléggé megállt az idő. 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://olaszmamma.blog.hu/api/trackback/id/tr487732618

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.