Magyarországon tanultam meg vezetni, és mindenki azzal kábított, hogy, "ó, aki Budapesten tanul meg, annka már mindenhol menni fog". Na, ja. Mondjuk hozzá kell tenni, hogy ott tanultam,de valójában soha nem vezettem, főleg nem városban, és utóbb visszagondolva, amikor meg ezerrel téptem az emer autójával az autópályán, akkor meg nem voltam normális, mert most már tudom, hogy akkor mennyire nem tudtam vezetni. Na szóval. Nem vezettem. Olaszországban, főleg vidéken viszont jpgosítvány nélkül véged. Hacsaknem direkt Robinson- életmódra akarsz épp áttérni, meg csak csupa saját magad által termelt és előállított biofityfirittyel, esetleg fénnyel kívánsz táplálkozni. És vidék alatt nem kell tényleg isten háta mögötti mindentől elzárt falvakra gondolni. Egy húszezer körüli városban kocsi nélkül maradni már bőven elég arra, hogy kezdhesd felszámolni a szociális életed. Vezetni kell, kocsi nélkül létezni kb. lehetetlen. Szóval itt kellett megtanulnom vezetni, ráadásul a nagymama levedlett akkor 16 éves Puntóján (szervókorvány kosza ábránd) , és felejthettem el mindent, amit az iskolában tanultam. Nem kétlem, hogy otthon is sutba kell vetni a tudomány egy részét, de itt ráadásul, főleg az elején nem árt a sikkes indulás előtt benyomni egy adag Xanaxot is, mert rettenet idegesítően vezetnek az olaszok, pusz van a közlekedési szokásjog, amit jobb minél előbb magunkévá tenni. Azt tanultad, hogy körforgalomban arra indexelsz, amerre ki akarsz fordulni? HELYTELEN. Az olaszok (legalábbis a környékünkön), arra indexelnek, amerre éppen haladnak a körforgalomban. WTF. És akkor itt kb. véget is ért azon helyzetek felsorolása , amikor egyáltalán. Mert az index erősen opcionális kategória. Apropó opcionális: a közlekedési lámpák jelzései is gyakran csupán indikatívak..naná.  Az tényleg idegesítő, hogy ha nem ismerős környéken jársz, akkor nem tudhatod, hogy a sárga meddig fog tartani. Van, hogy 3 mp. de van, hogy 30, és ha véletlenül lassítasz, akkor te leszel a közellenség, és mindenki téged dudál. Én az elején persze mindig lassítottam ("sárgánál már meg kell állni", hallottam lelki füleimmel az oktatóm szavait) de mára már levetettem ezt a csúnya, rossz szokást, inkább én is taposok a gázba.

Egyebekben meg simán az erősebb/szebb/nagyobb kutya b...ik elve érvényesül. Amikor a Puntóval jártam, az ember csak azt az egy tanácsot adta, hogy ne nagyon okoskodjak, a Puntóval úgysem vesznek komolyan, ne számítsak arra, hogy elsőbbséget fog adni bárki is. Már, aki egyáltalán ismeri az elsőbbségre vonatkozó szabályokat. Mert ebből is kevés van. A parkolás külön művészet, főleg városban, ezért oda autóval be se me megyek, elmondhatatanul utálok fél órát keringeni, hogy aztán ne találjak helyet, mert már dupla meg triplasorokban, meg mindenféle járdaszigeteken állnak vészvillogóval a kispajtások,

Ennek ellenére jól megedződtem, és mára már megy, de a délolasz nyaralásokon továbbra sem merészkedek a volán mögé, ennyire azért nem vágyom az extremitásokra. Egyszer emberrel belekeveredtünk a nápolyi lungomare szombat esti forgalmába. MInden..értesd MINDEN minket körbevevő autó tele horpadásokkal, mindegyik meghúzva, 2 óra altt tettünk meg kb 1 km-t. A fejünmk tetején is robogók gázoltak el. Persze embert ez nem hatja meg. Profi. "Ugyanmár, Nápolyban csak káosz van, arra kell figyelni. Róma sokkal nagyobb kihívás, mert a káosz mellé még őrült gyorsan is hajtanak". Ő még szórakozik is.

foto:sicurmoto.it