A szicíliai konyhához annyira hozzátartozik a padlizsán, mint a szegedihez a pirospaprika, lépten-nyomon felbukkan ez a pompás lila zöldség. A padlizsánt a szicíliaiak az araboknak köszönhetik, ők hozták be a szigetre még a középkorban. Minden padlizsános ételek alfája és omegája a caponata, azaz a szicíliaiak lecsója. Az itteni konyha imádja alapul venni az olyan egyszerű hozzávalókat, mint a padlizsán, paradicsom vagy a bazsalikom, amelyek a caponatának is főszereplői. Ezen alapanyagok keveredése olyan íz-és illatharmóniát eredményez, amely eltéveszthetetlen hozzátartozója a szigetről alkotott képnek. Szicília nem egy apró szigetecske, ezért nyilván a caponatának is számtalan variációja akad, van aki fenyőmagot ad hozzá, esetleg tonhalat vagy ajókát. Lehet kísérletezni rogyásig, aztán majdcsak megtaláljátok a számotokra ideális összhangot.
A klasszikus caponata azonban valahogy így néz ki:
Hozzávalók:
- 3 db padlizsán
- 500 gramm szárzeller
- 51 gramm kapribogyó
- 100 gramm magozott, fekete olajbogyó
- 1 hagyma
- 6 evőkanál passzírozott paradicsom
- 1 evőkanál fehér borecet
- só ízlés szerint
Kockázzuk fel a zellerszárat és dobjuk forrásban levő vízbe. A felkockázott padlizsánt kis olívaolajon rottyantsuk meg. Egy másik serpenyőben a felaprított hagymét dinszteljük meg olívaolajban, majd adjuk hozzá a paradicsomot. Amikor már sűrű szósz lesz belőle, adjuk hozzá a zellert, majd a padlizsánt, kapribogyót és olajbogyót, majd főzzük lassú tűzön. Ha szükséges, adjunk hozzá a zeller főzővizéből. A vége felé adhatunk hozzá egy kis cukrot, és a borecetet, és sózzuk ízlés szerint. Tálalás előtt várjuk meg, míg kihűl.
A Caponata lehet előétel, köret, de ehetjük egyszerűen kenyérrel.
Buon appetito!
