olaszmamma

kalandozások,kóstolgatások,kacarászások és kámpicsorodások Itáliában

Olasz-magyar vegyespáros

2015. március 23. 13:09 - ricchiepoveri

Tegnap egy itteni magyar fiú kérdése indított el bennem egy lavinát. Csak azt dobta fel hogy miért van az, hogy rengeteg az olasz-magyar pár, de a felállás gyakorlatilag mindig ugyanaz, a pasi az olasz, a nő a magyar. Eddig sokat nem töprengtem ezen, teljesen evidens volt nekem, hogy ez a szituáció, én is szívesebben tölteném az életem egy magyar lánnyal, mintsem egy olasszal, de akkor ugorjunk egy fejest ebbe.

Soha nem voltam egy konzervatív, visszafogott típus, e téma kapcsán meg főleg nem tudok az lenni, úgyhogy előre is bocs, ha esetleg a szükségesnél jobban szókimondok. Plusz nyílván általánosítok, és vannak szuper olasz homogén párosok is, de ők most minket nem érdekelnek :-)

tat-17.jpg

Olaszországban még mindig itt a Vatikán, és lehet akármilyen cuki meg joviális Ferenc pápa, azért a katolikus egyház mégsem egy bohém banda (legalábbis kifelé..), és az olasz gyerekek bizony úgy nevelkednek, hogy az iskolában feszület virít a katedra felett, sőt már oviban kötelező a hittan. Amikor a beiratkozásnál jeleztem az óvónéninek, hogy én nem szeretném a hároméves gyerekemet ezzel nyomasztani, felvonta a szemöldökét, és közölte, hogy jobban járok, ha igen, mert csak a muzulmánok nem járnak, és aki nem jár, azt a hittan idejére elkülönítik valami irodában, nem játszhat, nem lehet a többiekkel, stb. Szóval még az én gyerekem is jár hittanra, pedig belőlünk aztán hiányzik minden vallási áhítat. Persze a gyerek kisebb részben hozza magával azt, ami az oviban van, és nagyobb részben azt, amit otthon kap, de maradjunk annyiban, hogy a színtiszta olasz családok nagy részében még fontos a  saját katolikus standardjeik szerinti makulátlanság. Főleg, hogy ha déliek a gyökerek. Ebből fakadóan a lányok fejében a szex még mindig sokszor "ajándék", meg "szívesség", és azzal manipulálnak, hogy most van szex vagy nincs szex, (ha jól viselkedsz, akkor kapsz jutalomfalatot, ha nem, akkor meg hoppon maradsz stílusban). Komolyan ismerek olyan olasz párt, akik az esküvő előtt már rég együtt éltek, de amikor a lány anyukája ment hozzájuk látogatni Nápolyból, akkor szét kellett húzni az ágyakat, és különalvást színlelni. A calabriai barátnőmből meg majdnem ágyelőt csinált az apja, amikor harmincévesen szintén hosszas együttjárás után teherbe esett a barátjától.

Hát akkor már mennyivel jobb egy külföldi lánnyal, akivel lehet fejbeli korlátok nélküli boldog szerelmi életet élni. A magyar nő nem hisztizik, a magyar nőnek esetleg még újdonság az, ahogy egy olasz udvarol, a magyar nőnek mennyei dallam az olasz nyelv, a magyar nő kellőképpen el tud ájulni az olasz macsó lehengerlő stílusától..

1897877_748664621811049_1430016500_n.jpg

Magyarország ráadásul mindig is vonzó és olcsó úticél volt az olaszok számára, ezt már Cicciolina életrajzából is tudhatjuk, a hatvanas-hetvenes években sorra importálták tőlünk a csini feleségeket, akik nyilván úgy érezték, hogy megnyerték a lottóötöst, amikor a Trabantot vagy a biciklit Fiatra, a budapesti flasztert  meg esetleg tengerparti pálmafákra cserélték. Aztán ez a folyamat a mai napig is tovább tart azzal, hogy ma már nem akkora főnyeremény Olaszország, de sokaknak még mindig az Ígéret Földje. Aztán megismerik... 

Az olasz nő egyébként is könnyebben hisztizik, hiszen saját közegében van, ideális helyzetben van védőhálója, ha úgy alakul ki tud lépni egy kapcsolatból, és ha minden a megszokott mederben halad, akkor simán a szülői házban köt ki vén fejjel is.... Ez egy külföldi feleség esetében már kényesebb kérdés. Ezerszer lerágott csont, hogy bár állítólag már látszik a fény az alagút végén, azért Olaszországban még mindig egyszerűbb júliusban pingvinnel összefutni a korzón, mint munkát találni átlagosan kvalifikált külföldi nőként. Szóval a magyar feleségek nagy része, főleg a 2000-es években érkezett generáció (a régebbi motorosok még jobb esélyekkel indultak) otthon ül, és főállásban háztartásbeli. Ez persze az elején még nem ijesztő, friss a szerelem, új élet, új ország, aztán gyerekek,a szerelem gyümölcsei, akit mégis ki neveljen, ha nem az anyja, aztán esetleg a második, a kotta ugyanaz, aztán...aztán felnőnek  a gyerekek, már nem kell őket szoptatni, bébipapit főzni,tisztába tenni. Oviba járnak, anyuka meg felszabadul. Látszólag. Mert igazából szerintem ezen a ponton döbbennek rá a legtöbben, hogy ez az első blikkre kitáguló világ (húha, külföldre költözöm, világot látok, nyelvet tanulok, isteni!), valójában teljesen beszűkült. Lehet otthon lenni egyedül napközben, takarítani, mosni, vasalni, mert nehogymár otthon vagy és ne legyen patika a lakás, aztán gyerekért menni, várni, hogy este az ember beessen a vacsorára. Lehet kérni zsebpénzt a férjtől mozira, lehet shoppingolni abból, amit nem te keresel, lehet rádöbbenni a totális függőségre. Lehet próbálkozni munkát keresni, de többéves háztartásbeli parkolópálya után nem lesz  senki sem a fejvadászok kedvenc zsákmánya, hiába volt Magyarországon esetleg releváns szakmai tapasztalata. Szerintem nincs olyan párkapcsolat, ami ezt ne sínylené meg. Én speciel extrán emancipált, feminista, egyenjogúságpárti és saját függetlenségét feladni képtelen személyiség vagyok. Számomra elképzelhetetlen egy ilyen helyzet (ezért is imád a véletlenül sem átlagolasz ember is), mert mi van akkor, ha tizenöt év múlva - amikor a gyerek már látni sem akar- világgá akarok menni egy félvér istennel? Direkt nem azt írtam, hogy az ember akar világgá menni egy félvér istennővel, legyünk már annyira feministák, hogy a nőnek is járhat a félrelépés joga :-). Szóval mi van, ha nem működik, meguntuk, hagynánk már a picsába. El lehet válni, de a munkanélküli, eltartott magyar asszonynak annyi esélye lesz megtartani a gyerekeket, mint megnyerni a lottóötöst, ezért inkább nem válik, folytatja tovább a semmit.

fobia-da-divorzio.jpg

Pont a minap beszélgettem egy olasz kollegámmal, akinek nem egy fáklyás menet mostanában a házassága a külföldi feleségével, aki épp azzal "büntette", hogy letiltotta a facebookról. Forgattam a szemem, hogy ez milyen hülyeség már, de persze tudtam én, hogy szegénynek más módja nem nagyon van. Meg is jegyezte a kollega, hogy hát úgyis nála lakik.....(tehát nem zárhat kis  a lakásból).

Kissé befeketedtek a felhők, miközben elöntötték az agyamat a fentiek, de én szóltam előre, hogy általánosítok. Van egy csomó boldog házasság is, hosszútávon is, és biztos vagyok benne, hogy egy magyar nő mellett boldog egy olasz férfi, az enyém legalábbis biztosan, de nálunk vannak egészséges ajtócsapkodások, tányérreptetések. Na jó odáig csak egyszer fajultam, néha nekem is megjön, na. Utána meg milyen fasza már kibékülni.

 

 

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://olaszmamma.blog.hu/api/trackback/id/tr767293997

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

otim91 2015.03.24. 14:31:37

A problémafelvetés nagyon jó, viszont szívesen olvasnék megoldási lehetőségekről, bármilyen ezzel kapcsolatos jótanácsról is Tőled :) Mit tehet egy olasz férfiba szerelmes fiatal lány, hogy ne kerüljön az "unalmas eltartott" kategóriába?

felka 2015.03.25. 23:02:37

Az hazajön es új életet kezd. Mint én..
süti beállítások módosítása